Szűrő
  • Az Úr jósága a pólyáni templom külső megújulásában is megnyilvánult

    A pólyáni és szolnocskai reformátusok szívében mintegy öt éve érlelődik annak a gondolata, hogy mire a Pólyánban található, 1824-ben felszentelt közös templom kétszáz éves lesz, az épület teljesen megújuljon. A templomújító szándékot elhatározás követte, aminek látható jelei az e célra történő adakozásban is megjelentek. Egyértelmű volt, hogy a felújítást az elöregedett nyílászárók cseréjével kell kezdeni, amit a gyülekezet már 2016-ban elvégzett. Az is nyilvánvaló volt az egyházközség tagjai számára, hogy következő lépésként az épület külső megújításával kell foglalkozni, amit leginkább a torony tetőzetének nagyobb felületen való kilyukadása sürgetett, mivel ez minden egyes viharban, erősebb szélben komoly aggodalomra adott okot. Emellett időszerű volt már a templomhajó tetőzetének festése és az épület külső falainak teljes rendbetétele is. Az már csak a szakemberek általi felmérés során derült ki, hogy a tornyot korábban villámcsapás érte, mivel a fából készült szerkezet bizonyos elemei meg voltak égve, el voltak szenesedve, így ezek kicserélésével is számolni kellett. 

    Már a felújítás tervezése során nyilvánvalóvá vált, hogy az alig száz lelket számláló közösség a saját erejéből nem, vagy csak nagyon lassan tudná elvégezni ezeket feladatokat. Azonban az Úr jóindulata e templomot megújítani akarók felé is megmutatkozott az által, hogy a Bethlen Gábor Alaptól, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon keresztül, a Pólyáni Református Leányegyházközség is támogatásban részesült. A húszezer euró támogatás nagyban segítette, egyáltalán lehetővé tette, hogy a templom tornyának szerkezete kijavításra kerüljön és a toronysüveg újra legyen fedve. Emellett a külső falak is megújultak, a toronyhajó is lefestésre került, valamint a falak szellőzésének biztosítása céljából a templom lábazata speciális vakolóanyagot kapott és az épület körül kavicságy lett kialakítva.
    A templom teljes külsejét érintő munkálatok elvégzéséért 2017 végén ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát a pólyáni és szolnocskai reformátusok, és velük együtt mindazok, akik más felekezetből, vagy éppen más településről érkeztek a közös örvendezésre. Az ünnepi istentiszteleten Molnár Elemér helyi lelkipásztor Haggeus próféta könyve 2. részének 9. verse alapján hirdette Isten igéjét, amely szerint „Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura”. Igehirdetésében utalt rá, hogy egy ilyen hálaadó alkalom olyan ritka és nevezetes esemény egy település, vagy egy ember életében, aminek megélésére legfeljebb kétszer, vagy háromszor van lehetőség, s a jelenlévők közül is talán csak a legidősebbek emlékeznek arra, hogy mikor adott hálát a gyülekezet új toronyért, vagy a templom teljes külső megújulásáért. Ebből is látható, hogy az ember nem csak maga számára újítja a templomot, hanem a jövő számára is. Az ige is arra utal, hogy a fogságból hazatérő nép a temploma újítását kezdi el, mert jövőt remél. És hisz abban, hogy az új templom dicsősége a korábbinál is nagyobb lesz, ami nem önmagától, nem a kövektől lesz nagyobb, hanem mert a templom dicsősége mindig az, hogy Isten megjelenik benne és hogy az emberek Istent imádni mennek bele. A lelkipásztor igehirdetésében szólt a pólyáni református templom „régi dicsőségéről” felidézve annak építését, összefogva közel két évszázadnyi történelmét. Majd kérdésként fogalmazta meg, hogy vajon lehet-e az új, a megújult templom dicsőségéről szólni. Kinek újult meg a templom? A most élőknek csupán, vagy a jövő generációjának is? A templom megújulását, követi-e a szívek, lelkek megújulása? A feltett kérdéseket követően hangzott a buzdítás a gyülekezet felé, hogy a templommegújítás legyen a lélek megújulásának is a kezdete és bizonyítéka, hogy a jövendőben elmondhassák, attól kezdve újult meg lelkében is ez a közösség, az egész falu, amióta a templom is megújult.
    Az igehirdetést követően imádságban való hálaadás következett, majd Molnár István számolt be a templom felújításáról. A Zsoltárok könyve 34. részének 9. verse alapján szólt a gyülekezethez, és az elvégzett munkálatokra mutatva hangsúlyozta a zsoltáros felszólítását: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” A pólyáni és szolnocskai reformátusok sok minden mellett abban is érezhetik és szemlélhetik az Úr jóindulatát, hogy megengedte istentiszteleti helyük külső megújítását – fogalmazott a lelkipásztor, majd tételesen számot adott az elvégzett munkálatokról és azok költségeiről is, amelyek közel harmincezer euró összeget tettek ki.
    A beszámoló után két szavalatot hallgattak meg a jelenlévők, melyek közül az egyik a templombajárás fontosságára, a másik a reformációra utalt, hiszen a hálaadó istentiszteletet követően a reformáció 500 éves jubileumára készített vándorkiállítás is megtekinthető volt a leányegyházközség gyülekezeti termében.
    A pólyáni és szolnocskai reformátusok hálásak a templom külső megújulásáért, a nagymértékű támogatásért, amivel nagyot léptek szándékuk teljes megvalósulása felé. Ugyanakkor tudják, hogy a külső felújítást a templombelső teljes megújításának kell követnie, s mindeközben imádságban kérik a lelki templomok, az emberi szívek megújulását.

  • Megújult a kisgéresi gyülekezet temploma



    234 évvel ezelőtt emelték a kisgéresi reformátusok kőből épült, a rendszerváltozás után a szlovákiai műemlékek listájára felkerült templomukat, amely a jelentős anyagi támogatásnak köszönhetően kívülről és belülről is megújulhatott.

    A falak magas nedvességtartalma és salétromossága miatt egy bizonyos idő eltelte után omladozni kezdett a vakolat, a vizesedés két méteres magasságig húzódott fel úgy, hogy szinte körbeölelte a templombelsőt. Mellesleg az évek során nemcsak az ütődések, hanem a fűtőtestek áthelyezése miatt is lyukak keletkeztek a falban, ami egy idő után eléggé rondán nézett ki. Az egyházközség vezetése már korábban eltervezte a falak nedvesedése miatt nagyon rossz állapotba került templombelső és -külső megújítását, megszépítését is, de a szűkös anyagi forrás, illetve a nagy költséggel járó felújítás nem tette lehetővé, hogy a gyülekezet rendelkezésére álló pénzcsomaggal a problémát azonnal orvosolják.

    A 2017-es évben a magyar kormány újabb támogatásának köszönhetően, amely a Bethlen Gábor Alapon keresztül érkezett a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház számára, ismét lehetőség nyílt az egyházközségeknek pályázniuk az egyházmegyéhez eljuttatott pénzcsomagból, főként beruházási jellegű terveik megvalósítására. Így tudta a 2017-es év folyamán az egyházközség elkezdeni templomának felújíttatását.
    A munkálatok során a fal nedvesedésének a megakadályozása céljából teljesen leverték a vakolatot. A templombelső északi és a hátsó részén, ahol a legszükségesebb volt, injektálásos módszer segítségével is igyekeztek gátat szabni a falak nedvesedésének. Légáteresztő vakolat került körbe a templombelső két oldalán, a külsején pedig egy méter magasságban. A Műemlékvédelmi Hivatal is rábólintott ennek az anyagnak a felhasználására, így került fel az új vakolat, amelytől az egyházközség vezetése azt reméli, hogy hosszútávon szárazon tudja majd tartani a falakat.
    A templomban a fűtést korábban a padok alatti csöveken keresztül oldották meg. A padok egészen a falig értek, s ahhoz, hogy a falnál a salétromos, nedves vakolatot el tudják távolítani, a padokat arrébb kellett tenni a faltól. Emiatt azonban a fűtési rendszert is szükséges volt megbontani. A folyamat bonyolultsága miatt végül is azt a javaslatot tartották legmegfelelőbbnek, amely a padok végének a 30-35 cm-es lerövidítését ajánlotta, felszabadítva így a fal melletti részt, s amely lehetővé tette a nedves falak leverését, megakadályozva ezzel a padok korhadását is.

    A munkálatok során a szakemberek eltávolították a vakolatot és készítettek egy úgynevezett szivárgót, vagyis kb. 50 cm-re leástak, a földet kiszedték, majd a falat speciális anyaggal elzárták a földtől és kavicsot helyeztek rá. Egy Drain-csövet is elhelyeztek a fal levegőztetésének céljából, amelyet díszkaviccsal fedtek be. Ugyanezt a módszert alkalmazták a belső és a külső falak nedvességének a megoldása érdekében, sőt a munkálatok eredményeként a templom belsejében is kialakítottak egy kb 20-30 cm-es árkot, de arra csak kő és díszkavics került. A munkák befejezése után a templombelső sárgás-barnás, itt-ott fehér festését a hófehér szín váltotta fel.
    A munkálatok összköltsége több mint 40 ezer eurót tett ki. A felújításra az egyházközség az évek óta spórolt pénzét használta fel, de érkezett támogatás a Bethlen Gábor Alapon keresztül a magyar kormánytól is, Németországból egy pályázaton keresztül jutottak pénzhez és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapja is támogatta a közel négy hónapon keresztül tartó felújítást, amelyért az elmúlt év végén adtak hálát.
    A kutatási adatok alapján – Kisgéresben is, mint nagyon sok helyen – először fából épült templomot építettek, amely az ellenreformáció idején tönkre is ment. De a türelmi rendelet után engedélyt kapott a gyülekezet kőtemplom építésére, amely 1784-re készült el. 124 református család álma valósult meg ezzel, akik nemcsak templomot építettek, hanem tanítólakot és parókiát is. A templom bejárata felett szereplő 1795-ös dátum a templomhoz épített torony emelésének az évét jelzi, amelyet az akkori törvények miatt csak 11 évvel később készülhetett el. A másik, 1998-as évszám a legutolsó felújítás idejét jelzi.
    Kisgéres szinte teljesen református falu. A népszámlálási adatok alapján több mint 800 református él a községben. A gyülekezeti névsor szerint 500-550 személy fizet évente rendszeresen egyházfenntartási járulékot, de mintegy hétszázan viselik szívükön a gyülekezet és a templom a sorsát – mondta tájékoztatásul a gyülekezet lelkipásztora Blanár Erik.
    Forrás: www.reformata.sk

    Blanár Erik kisgéresi lelkipásztorral készült beszélgetés a templomfelújításról és a gyülekezet életéről alább meghallgatható:

    {mp3}2017-12-06_Molnar-Istvan_Templomfelujitas-Kisgeresben{/mp3}