Karácsony – Isten szeretete

Részletek

Írta: Molnár István

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. /Jn 3,16/

Karácsonyt ünneplő keresztyén gyülekezet, kedves testvéreim!
Olyan jó volt belépni most a templomba és látni azt, hogy megteltek a padok, hogy kevés az üres hely, hogy nem csak a vasárnapokon megszokott arcokat látni a gyülekezetben. Jóleső érzés végigtekinteni a karácsonyi gyülekezeten, ami szinte ellentmond az aggodalmaknak, a félelmeknek, miszerint karácsony már elvesztette a lényegét, már csak egy nagy üzletté vált sokak számára, hogy a kommunista évtizedek kiölték generációkból az Istenhez való kötődést. Mert a karácsony minden világi pompa, üzleti manipuláció, hamis emberi ideológia ellenére is Istenhez köt. A karácsony a teremtő Istenhez köti az embert már évezredek óta. Tudja az ember, hogy karácsonykor itt kell lennie, érzi még az az ember is aki egész évben lót fut, nem tud, vagy inkább nem akar időt szakítani az Istenre, hogy ma este, szenteste ide kell jönni. Érzi az ember, hogy a hamis reklámpropaganda ellenére is a karácsony nem csak a pénztárcák megnyílásáról, a finom étkekről, egymás megajándékozásáról szól, de az Isten ajándékáról, a mintegy két évezreddel ezelőtt testet öltött szeretetéről, az Úr Jézusról Krisztusról szól.
Karácsony lényegét, annak titkát, az egész keresztyén örömüzenetet summásan egy igeverssel ki lehet fejezni, amely igeverset ma alapigeként is felolvastunk, miszerint: úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy ha valaki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezért, ezt a szeretetet érezve, ennek fényében élve jöttünk ma este ide, hogy mindent félretéve Urunknak adjuk át magunkat és megköszönjük a sok-sok ajándék mellett azt a legnagyobb ajándékot, akivel megajándékozta a mi bűnös világunkat, megköszönjük az első karácsonykor földre született Úr Jézus Krisztust.
Az ember számára szinte felfoghatatlan, hogy miként lett Isten emberré. Kérdezték ezt az elmúlt évszádokban komoly gondolkodók; elismert filozófusok, teológusok foglalkoztak Istennek eme tettével, szinte könyvtárakat lehetne megtölteni azokkal a gondolatokkal, melyek azt próbálják megfogalmazni, hogy miért lett Isten emberré. Miért alázta meg magát ennyire a mindenség Ura? Miért jött a világ teremtője, mindeneknek gondviselője ebbe a mi nyomoróságokkal teli világunkba? Miért éppen úgy, egy istálló sötétjében, a jászol mélyében? Miért éppen Betlehemben? Miért lett Isten emberré, miért öltötte magára a mi emberi testünket, annak minden nyűgével, problémájával, gondjaival és örömeivel? Felfoghatatlan a számunkra, hiszen mi emberek nagyon is tudjuk, hogy mivel jár ez a földi élet, s elgondolhatjuk, hogy az első karácsony korában mivel járhatott, és mennyivel több kényelmetlenségben, gondban, teherben, fájdalomban volt része az embernek. És az Isten mégis emberré lett. S bár ennek a kérdésnek a feloldására számtalan választ lehetne adni, sok-sok bölcselkedőt lehetne idézni, de egyetlen, mindent összefogó, és mindent kifejező válasz az, ami az igében is benne van: mert úgy szerette Isten a világot. Irántunk érzett szeretete miatt lett Isten emberré. Ezért van karácsony, s a karácsony mindig erről tanúskodik, hogy a mindenség Ura, a Királyok Királya szereti az embert minden bűne, minden vétke, gyarló természete ellenére is. Szeret téged és szeret engem, szereti az aggot és az újszülöttet, szereti az erőst és szereti a gyengét, szereti a férfit és szereti s nőt, szeret mindnyájunkat és ezért lett Ő emberré.
Nem a tündöklő csillagért, az angyalok karáért, a mennyei híradásért, de még csak nem is a karácsonyfáért, a gyermeki szavalatért, az ünnepi vacsoráért, s nem ezekért van karácsony, hanem mert az Isten szeret bennünket és ebből a szeretetéből fakadóan adta értünk egyszülött Fiát az Úr Jézus Krisztust. És az, hogy ma este itt vagy, az azt jelenti, hogy ezt te is érzed. Érzed, hogy szeret az Isten. Érzed, hogy az első karácsonyon érted is felragyogott az a betlehemi csillag, és a pásztoroknak miattad is zengett a szózat: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek. Érzed, hogy Isten Fia érted is megszületett, tudod, hogy téged is szeretett. Ezért vagy ma itt, hogyha az év többi napján hajlamos is vagy erről a mennyei szeretetről megfeledkezni, de ilyenkor nem lehet, mert ilyenkor minden erről az isteni szeretetről, a téged is átölelő és a te életedet is felkaroló szeretetről szól. Arról a szeretetről, amelyet már többször megtapasztalhattál. Nem csak karácsonyeste, nem csak a templom csendjében. Ezt az isteni szeretetet tapasztalhattad meg a betegségedben, vagy éppen a magányodban. Ezt a téged is átölelő szeretetet tapasztalhattad meg a gyász idején, szíved fájdalmában, lelked gyötrelmében. Amikor úgy érezted, hogy nincs tovább és mégis volt, amikor úgy gondoltad, hogy minden összekuszálódott körülötted, de a dolgok mégis elrendeződtek. Érezhetted Urunk szeretetét nem csak az ünnepnapokon, de a hétköznapok forgatagában is. Mert az Isten így szeret bennünket, még a Fiát is értünk adta, és nem csak az istálló sötétjébe a jászol mélyébe, de évtizedekkel később a golgota hegyére a szenvedés keresztjére. Mindezt érted és értem és mindnyájunkért.
Ünneplő Testvéreim! Örvendetes ez a tény, örvendetes, hogy az Isten érettünk is emberré lett. Azonban az ige nem csak azt mondja el, hogy úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta. Ha csak ennyi lenne és az igevers nem folytatódna tovább, akkor mit se számítana, hogy egyszer valamikor, réges-régen valaki Betlehemben megszületett. Mit se számítana mégha istállóban, csodás égi jelek kíséretében született is meg. Lehet, hogy tényként elfogadnánk, vagy egy szép történetként elolvasnánk, de az életünkön mit sem változtatna. De az igének van folytatása is, miszerint: hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. És ezen van a hangsúly. Aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Addig, amíg valaki csak az ige első felét fogadja el, vagyis azt, hogy Isten elküldte a Fiát és az Úr Jézus emberré lett, ahogyan mondani szoktuk, a kis Jézuska megszületett, addig nem történik semmi. Vagyis addig megünnepelhetjük a karácsonyt, de nem érünk vele semmit. Addig minden évben összeállíthatjuk a betlehemest, feldíszíthetjük a karácsonyfát, ajándékokat osztogathatunk és ünnepi vacsorát készíthetünk, azonban az ünnep elmúltával nem történik életünkben semmi, és nem lesz a mi életünkben értelme annak, hogy Isten fia emberré lett, hogy azon az első karácsonyon megszületett. A lényeg az igevers második felében van, vagyis azon, hogy ezt a karácsonyi gyermeket fogadjuk el, higgyünk benne, lássuk meg benne Megváltónkat, Istenünkkel való kibékítőnket. Az ige azt mondja, hogy aki hisz őbenne, vagyis, aki hisz a megszületett Jézus Krisztusban, aki elfogadja, befogadja Őt az nem fog elveszni, azt a halál sem tudja legyőzni, annak örök élete lesz. Ezt maga az Isten kínálja nekünk. Ezért lett az Isten emberré, ezért lett és ma is ezért van karácsony, hogy lássuk meg mennyire szeretett minket az Isten, lássuk meg Jézus Krisztusban megváltónkat, higgyünk Őbenne és akkor örök életünk lesz.
Ünneplő Gyülekezet, Kedves testvéreim! Csodálatos a karácsonyi történet, Krisztus megszületése, a pásztorok és bölcsek kisded előtti hódolata, csodálatos a mai karácsony is, a templom csendje, csodálatosak a felcsendülő karácsonyi dicséretek, az otthoni feldíszített karácsonyfák, az ünnepi hangulatba öltözött világ. Azonban az igazi karácsonyi csoda átéléséhez az kell, hogy mindezeken túllátva higgyünk abban, aki szeretett és aki ma is szeret bennünket, aki gyermekké lett érettünk, higgyünk és életünk urának fogadjuk el a megszületett Isten fiát, az Úr Jézus Krisztus. Ne csupán mára, ne is csak három napra, de fogadjuk el mindenkorra. Fogadjuk el azt, aki úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezt kínálta az Úr az első karácsonykor a pásztoroknak és bölcseknek, ez elfogadás és befogadás lehetőségét kínálta tanítványainak, ezt kínálta azóta millió és millió embernek megannyi karácsonyon és még több hétköznapon, és ezt kínálja ma nekünk is, adja szeretetét, egyszülött Fiát, a megmaradást, adja az örök életet. Ámen.
(Elhangzott: KIrályhelmecen, 2007. karácsonyán)