Böjti morzsák

„Emlékezz meg, Uram irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják. A Te nevedért, Uram, bocsásd meg bűneinket, mert sok az.” Ámen. /Zsolt., 25, 6.10-11/

Imádság: Mennyei Atyánk! Kérünk ránk nézve is emlékezz meg irgalmadról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak. Emlékezz az életünkre és tekints ránk ma, mert tudjuk, hogy csak így maradunk meg, csak így lehetünk Veled élő kapcsolatban, csak így bocsátod meg bűneinket. Tégy ma jót velünk, mert tudjuk, hogy magunktól jók nem lehetünk, jót nem tehetünk. Magunkra maradva mi nem tudunk igazat mondani, nem ismerjük az igazságot és a békességet, rosszat teszünk egymás ellen, nem tudjuk szeretni azt amit Te ígérsz, amit te akarsz tenni. Segíts nekünk ma Hozzád folyamodni Fiad Jézus Krisztus által, segíts nekünk elfogadni, hogy Te vagy az Isten velünk. Jöjj hozzánk Teremtő Lelkeddel!Ámen.

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidon területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!” Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá a tanítványai, és kérték: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” De ő így felelt: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!” Jézus erre így válaszolt: „Nem jó elvenni a gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Az asszony azonban így felelt: „Úgy van Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.” Ekkor így szólt hozzá Jézus: „Asszony nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!” És meggyógyult a leánya még abban az órában.” /Máté 15, 21-28/

Szeretett Testvéreim, Kedves Gyülekezet!
    Az etológusok, vagyis az emberi viselkedést tanulmányozó tudósok azt mondják, hogy az ember gyermekkorától kezdve egészen idős koráig egy „szabálytanuló gép”. Minden ember teljesen normálisnak tartja, hogy olyan világban élünk, ami tele van szabályokkal. Táblák szabályozzák az utcán a közlekedést, sokféle ’papírt’ kell kitöltenünk bizonyos szabályok szerint, ha hivatalos dolgainkat jól akarjuk végezni. Sokféle törvény, írott és íratlan szabály korlátozza az életünket, vagy éppen új lehetőséget biztosít a számunkra. Az ember többek között abban is különbözik az állatoktól, hogy hajlandó a közösség szabályait elfogadni, és megtartani, és kész meglátni, megtalálni a sok szabály, előírás, törvény között azokat az új lehetőségeket, amelyek élhetővé teszik a közösségi életet. Minden családnak van rendje reggeltől estig, vannak belső szabályaink arra nézve, mit várunk el egymástól ha asztalhoz ülünk, ha dolgozunk, vagy ha éppen csendre, pihenésre van szükségünk. Még ha idős korára magára marad is az ember, az életét akkor is belső szabályok irányítják- nem tudunk minden nap másféle napirend szerint élni. Az egyház is többek között azért maradhatott meg mindmáig, mert világos rend szerint, világos szabályok mentén alakult az élete.
    Jézus korának vallásos élete is nagy mértékben szabályozva volt, igaz akkor még az íratlan szabályokból sokkal több volt, mint az írottakból. A zsidóságon belül kialakult egy vallásos rend, amely kiterjedt az egész országra, mindazokra az emberekre, akik úgy néztek önmagukra, mint Isten népének egyik tagjára. Mindenki jól tudta, mi a vallásos élet rendje, milyen áldozatokat kell meghozniuk, mit jelent tisztán élni, hogyan kell böjtölni, mely parancsolatokat kell megtartani, hová és kihez kell menni, ha a vallásos élet mikéntjét meg akarják tanulni.
    Ha ebből a szempontból nézzük a mai evangéliumi történetünket, akkor azt látjuk, hogy először Jézus az, aki szabályokat sért. „Elment Tírusz és Szidón vidékére”- azaz a Földközi tenger partvidékére, két pogány kikötőváros közelébe, ahol főként görög nyelvű, pogány hitben felnevelkedett emberek éltek, aki a történelem során mindig Isten népének az ellentettjeként lettek ábrázolva (kananeiták). Ezért mondja Máté evangélista, hogy Jézus „határvidéken” jár, -földrajzilag nem létező, de vallásilag annál erősebb határokat sért,- mikor erre a vidékre merészkedik.
    Mai történetünk másik szabálysértője a kananeai asszony, aki kiált Jézusnak.- aki egyáltalán meg meri szólítani, pedig jól tudja, hogy neki semmilyen kérése-váradalma nem lehet egy zsidó rabbi felé, mert tisztátalan. Nem is tudjuk pontosan Jézus miért megy egy ilyen vidékre. Annyi biztos, hogy hogy nem amiatt, hogy a pogányokat az egy igaz Istenhez térítse. Ez derül ki abból a ngyon furcsa és nagyon kemény beszélgetésből, amit az asszonnyal folytat. A kettejük párbeszédéből az szűrődik ki, hogy Jézus nem akar beszélgetni, szóba állni, segíteni- nem akar belekeveredni a pogányság ügyébe, nem akar feléjük jó hírt mondani, nem akarja feléjük tolmácsolni a zsidó hit rendszabályait és parancsolatait, nem akarja meggyógyítani az asszony tisztátalan lélektől megszállott lányát. Pedig ez az asszony mindennel megpróbálkozik, igazán szívből akarja a segítséget, és úgy látszik arról is tudomása van, hogy Jézus képes segíteni és arról is tudomása van, hogyan kell Jézust megszólítani, és mit kell Tőle kérni: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” (Kegyelmezz nekem!Engedj el nekem mindent!). Ez egy tiszta, bibliás hiten alapuló kérés, a zsoltárosok sem tudnak jobban könyörögni, a próféták sem, a tanítványok sem. „Ő pedig egy szót sem válaszolt erre!”- Ő pedig nem válaszolt neki szóval- nem mondta neki azt az Igét, amit várt, nem szabadította fel, nem mondta, hogy minden meg van bocsátva, nem ígérte, hogy a lánya megszabadul, nem jelentette ki, hogy most már ez az asszony is Izráel fiai közé tartozik, mert tud tisztán könyörögni.
Azt mondja ezzel az evangélista, hogy nem egyszerű, nem könnyű Jézussal szemben megállni, nem könnyű olyat kérni Tőle, amit teljesít-nem könnyű megszabadulni attól, ami terheli az életüket. Nem könnyű meghallani, elkérni azt az Igét, ami valóban felszabadít- ami azt mondja el, hogy el vannak engedve a bűneink.
A beszélgetés további menetéből pedig az tűnik ki, hogy Jézus egyre keményebb, és egyre nehezebb az asszony helyzete. Először ezt hallja: „Nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz”. Másodszor mikor már csak egy segélykiáltást tud elmondani „Uram, segíts rajtam!”, akkor ezt hallja: „Nem jó elvenni a fiak keneyerét, és odadobni a kutyáknak (az ebeknek vetni)”. Jézus kijelenti, hogy Ő kizárólag Izráel házának elveszett juhaihoz küldetett. Isten küldetése abban áll, hogy megmentse és megkeresse azt, aki Izráel fiaiból elveszett. Nem kell kívülre menni, más népek közé- elég megkeresnie azokat, akik Izráel népe közül vesztették el a hitüket. Nem jó elvenni a gyerekek kenyerét és a kutyáknak dobni- mert Izráel fiai a gyerekek, a pogányok pedig a kutyák.
Sok magyarázó próbálta már enyhíteni Jézusnak ezt a kijelentését, mert senkinek sem jó hallani azt, hogy hová/kik közé sorol is be minket Jézus. Nem jó hallani, hogy nem minket keres, nem hozzánk jön, nem mi vagyunk az elsődlegesek, nem a mi problémáink a legfontosabbak. Ezért sokan azt mondják ebbe a történtbe nézve, hogy Jézus csak így teszi próbára a pogány asszony hitét. Csak próbálgatja, hogy mennyi elutasítást bír ki, csak próbára teszi, hogy nagyobb legyen a hite. De erre nézve, nincs a szövegben semmilyen utalás, mert Jézus valóban nem akrja, hogy az ő népét megelőzzék a pogányok.
    Kedves Testvéreim, Jézus tehát nem próbálgat minket, nem játszik a szavakkal, nem ígér nekünk felelőtlenül semmit- hanem, ha valamire ösztönözni is akar bennünket ez a történet, az az hogy alázatosan kitartsunk kéréseink mellett, hogy valóban akarjuk az Ő irgalmát, hogy valóban úgy tekintsünk magunkra, hogy nem a miénk az első hely, a legelső áldás, hogy nem kaphatunk meg mindent azonnal: a mi álláspontunk az kell hogy legyen, nem mi vagyunk az a nép, kit ő keres, akihez ő küldetett.
    Mert ez az asszony sem mondja, hogy ő nem egy tisztátalan kutya, nem kéri ki magának ezeket a szavakat, nem sértődik meg, hanem alázatosan elfogadja azt a szabályt, hogy nem az övé az első hely, nem az övé a gyerekek kenyere. DE! A szabályok között meglátja az egyetlen új lehetőséget: „Úgy van Uram (mondja helyeslőleg Jézusnak), de a kutyák is esznek a morzsából, ami lehull uruk asztaláról.” Igen, ez az asszony elismeri, hogy az ő helye valahol az asztal alatt van, valahol ott, ahol harcolni kell a morzsákért, az asztalokért, a kenyérdarabokért – valahol ott van a helye, ahol senki sem nyújtja felé automatikusan Isten nagy áldásait. Mégis innen „alulról” is olyan nagy dolgokra tud utalni, amik felemelik őt, mert kiejt hátom olyan szót, ami már akkor is nagyon tartalmas volt.: asztal, Úr, kenyérmorzsa. „Igen, Uram, de az ebek is esznek abból a morzsából, ami uruk asztaláról lehull”.
    A jeruzsálemi templomban hetenként kitettek az asztalra szent kenyereket: melyek mindenkor Isten előtt voltak, melyekből vehettek azok, akik az egy igaz Istent tisztelték (2Mózes 25,30). Bizonyára erre utal a pogány asszony, arra utal, amit még sosem látott, amiből még sosem kapott, de tudta, hogyha hittel és bizalommal közelít hozzá, akkor az övé lehet. Részese lehet annak az asztalnak, annak a vendégségnek, melynél már nem számít, kit milyen terhek terhelnek, kinek milyen a származása- mert ennél az asztalnál már csak az számít, amit Jézus mond: „Nagy a te hited: legyen úgy, amint kívánod!- vedd a kenyeret és idd a poharat- és az Úrnak halálát hirdesd, amíg eljövend!” Ámen.

Imádság: Urunk, Istenünk Jézus Krisztusban! Köszönjük, hogy a Te kemény szavaiddal találkozhattunk ma, Köszönjük, hogy nem adsz nekünk semmit könnyen és ingyen. Bocsáss meg nekünk, hogy mi már elfelejtettünk morzsákból élni- mi a morzsákat összeseperjük és kidobjuk, mert azt gondoljuk, hogy fiaid-gyermekeid vagyunk, akiknek mindenből csak nagy darabok járnak, akik megérdemlik legnagyobb áldásaidat. Köszönjük, hogy ez nincsen így! Segíts alázattal könyörögni: könyörülj rajtunk, segíts meg minket, engedd el vétkeinket! Add, hogy nagy hitünk legyen elfogadni a Te asztalod áldásait! Segíts benned meglátni a velünk köttetett új szövetséget, hogy a Te emlékezetedre úrvacsorázzunk- halálod és feltámadásod hitében, most és mindörökké. Ámen.