Győzelem bűneink felett

AddThis Social Bookmark Button

"Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojotgatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását". /Máté 18,21-30/

Imádság: Istenünk, mindenható Atyánk! Megköszönjük Neked, hogy imádkozhatunk Hozzád. Köszönjük, hogy velünk vagy, vezérelsz bennünket, erősíted hitünket, gondviselő kegyelmeddel körülveszed életünket. Add Urunk, hogy meglássuk szeretetedet, amellyel velünk vagy életünk minden napján! Kérünk Istenünk, adj szíveinkbe hitet, hogy tudjunk Rád figyelni, Téged keresni, hívó szavadnak engedelmeskedni! Könyörgünk Hozzád segíts, hogy megmaradjunk az egyetlen helyes úton, amely az örökkévalóságba vezet! Szentlelked által maradj velünk, s munkálkodd életünkben a lelki megújulást! Védelmező kezeddel vezérelj és oltalmazz bennünket! Ámen.

Kedves Testvéreim!

A példázatbeli szolga tízezer tálentummal volt adós. A szolga könyörög, hogy a király adjon időt, és ő később fizetni fog. A király türelmesen végighallgatja szolgáját, végül megszánja és elengedi adósságát. Megbocsát neki. Így ad Isten bűnbocsánatot minden Benne hívőnek, Hozzá őszintén könyörgőnek. Vajon mi lenne velünk Isten irgalma nélkül? Mi lenne velünk, ha nem bűnbocsátó szeretettel bánna velünk a mi Urunk? Ezzel az irgalmas szeretettel jött el erre a f6ldre Jézus Krisztus. Jött, hogy megkeressen bennünket, hogy magára vegye bűneinket, újjá teremtse életünket, egész valónkat. Hogyan bánunk mi ezzel a nekünk adatott, de meg nem érdemelt kegyelemmel?
A példázatot tovább olvasva megláthatjuk az adós szolga magatartásában minden kor emberének a könnyelműségét a megbocsátó isteni szeretettel szemben. Isten életet adó, mentő szeretetének hangjára bizony sokszor nincs feleletünk. Az Úr elkezdi bennünk életet megújító tetteit, kezdi azzal, hogy felkínálja szeretetét, s nálunk, sokszor elakad ez a folyamat, legtöbbször a mi döntéseink, érdektelenségünk, gyors feledékenységünk miatt. Ezáltal útját álljuk életünk megújulásának, megtisztulásának. Nem hagyjuk magunkat Neki átformálni, s mindez azzal kezdődik, hogy nem érzünk hálát Isten iránt, az Ö szeretete és szeretetből fakadó bűnbocsánata iránt. Tanításait, amelyeket tettei hitelesítik nem vesszük komolyan, csak a földiek érdekelnek bennünket, a mennyeiekkel már nem sokat törődünk időhiányra, fáradságra stb. hivatkozva. Eközben lelkileg elfáradunk, megkeseredünk, látóterünk beszűkül. Az isteni szeretetet kizárva, elfeledve már csak azt látjuk, hogy a másik mit vétett ellenünk.
Az irgalmat nyert szolga eltávozóban a királytól találkozik egy szolgatársával, aki tartozott neki száz dénárral. A királynak vele szemben gyakorolt könyörületessége már nincs ott sem a szívében, sem pedig az emlékezetében. Fojtogatni kezdi szolgatársát. Az hiába kérleli, hogy bocsásson meg neki, és legyen hozzá türelmes, míg ki tudja fizetni adósságát, ő hallani sem akar róla, hanem börtönbe vetteti. Csak ennyire képes az ember önmagában, Isten nélkül látva a másikat, Isten szeretetére nem is emlékezve, áldásait feledve, egyedül csak önmagára gondolva. A kegyelmet nyert szolga az irgalomra irgalmatlansággal, a szeretetre gyűlölettel felelt. Akkor ott kárba veszett rajta és benne az isteni szeretet mentő kegyelme.
Vajon tudunk-e hittel, reménységgel nézni az Úrra? Mert Ö reménységgel néz ránk. Reménységgel, hogy jobbá, szebb é válhat az életünk, hogy hit által győzedelmeskedhetünk a lehúzó, gyötrő erők felett. A bűneink felett. Mert vannak bűneink. Valamennyiünknek. Elkövetett, szemmel látható, mások számára is ismeretesek, és vannak olyanok, amelyeket csak mi ismerünk, szívünkben hordozzuk őket, titkolva, emberi szemek elől alaposan elzárva. Cipeljük őket, roskadozva a terhük alatt. Visszük magunkkal bárhova megyünk, s bármit teszünk. Mindig ott vannak életünkben, szüntelenül találkozunk velük, beengedjük mindennapjainkba, viseljük életet formáló, vagy inkább romboló és pusztító következményeit. Beletörődve vagy szüntelen harcolva ellenük, de soha meg nem szabadulva jelenlétüktől.
Miközben így élünk, ezt a terhet hordozva, lelki gyötrelemmel átitatott nehézségek között, lehorgasztott fejjel, csüggedő lélekkel eszünkbe jut-e, hogy van megoldás, van szabadulás? Van erő és gyógyulás, van valaki, aki kivezet bennünket a bűneink okozta gyötrelmek tengeréből! Vajon a mélybe tekintés súlya alatt eszünkbe jut-e felemelni tekintetünket Jézusra, az Ő keresztjére, és meglátni, hogy van kiút, van bűnbocsánat, Istentől jövő, Istentől nekünk adatott győzelem a bűn felett? Iszonyúan nagy árat fizetett az Úr azért, hogy mi a bűn rabságából megmeneküljünk. De ez a megmenekülés csak hit által lehetséges. Csupán emberi bölcselkedéssel nézve a keresztet soha nem fogjuk benne meglátni a végsőkig elmenő szeretetet, Isten szeretetét, amely nekünk szól, bűnös embereknek. Hit nélkül az Istentől naponként felénk áradó szeretetet sem fogjuk tudni átélni teljes gazdagságában. Azt a szeretetet, amely nem csak néhány évre elegendő, esetleg néhány évtizedre, hanem egy egész életre, sőt még azon is túlra, az örökkévalóságra.
Ebben a példázatban a megbocsátásra hívogató, a megbocsátás mértékét korlátlanul hirdető Jézus áll előttünk, amint tanítványainak egyszerű, érthető szavakkal magyarázza mi az Isten akarata. Az a Jézus, aki kínok között a kereszten szenvedve, látva gúnyolódó inak arcát, hallva azoknak ellenséges indulatoktól átitatott gyűlölködő szavait, a durva valóság láttán mindössze ennyit mond: "Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek" /Lk 23,34/. Imádkozik értük. Bocsánatért könyörög, Isten bocsánatáért, gyűlölködői helyett. Amint egész életében, folyamatosan imádkozott, kereste a mennyei Atyával való közösséget, úgy teszi ugyanezt még élete utolsó pillanatában is.
Tudunk-e így gondolkodni, érezni, cselekedni ebben a fájdalmakkal és sebekkel teli világban? Amikor bennünket érnek sérelmek, akarunk-e megbocsátani? Akarunk-e olyankor is hittel az Istenre a bűnöket megbocsátó Úrra gondolni? Őrá, aki nem "hétszer" és nem is "hetvenszer hétszer" bocsát meg nekünk, hanem szüntelenül. A mennyiség számontartás a nélkül. Isten bocsánata egész életünkön át kísér bennünket. Nélküle elképzelhetetlen volna a holnapunk, a jövőnk, az egész életünk. Aki így érez, így értékeli az eseményeket életében, aki tisztán látja, hogy az Úr szeretete bűnbocsátó szeretet, hogy az Ö irgalma végtelen, annak ilyen szeretet láttán és ilyen örömet megtapasztalván már nem kérdéses, hogy megbocsásson-e embertársának, és ha igen, - hányszor? Vajon mi jelenti számunkra az igazi erőforrást? Mi cselekedeteink mozgató ereje? A harag, a gyűlölet? Ezáltal csak szaporodnak az amúgy sem kevés bűneink. Vagy a bűnbocsátó isteni szeretet, amely által tisztul, formálódik, átalakul, rendeződik az életünk? Mindig többet és többet elérni akaró életünkben, rohanva a földi dolgok megszerzése után engedjük-e, hogy megállítson bennünket az Isten Igéje? Miközben éljük mindennapjainkat, tesszük a dolgunkat, nézzük meg, hogy mi van a szívünkben! A félelem marja-e, a kín gyötrelme égeti-e, vagy a közöny üressége tölti ki? A mi életünkben ez ne így legyen! Hisz van szerető mennyei Atyánk, Aki az Ö egyszülött Fiát adta értünk, hogy eltörölje bűneinket, eltörölje bűnadósságunkat, s mi kegyelmet kapjunk és örök életünk legyen. Az Isten eljött közénk Jézus Krisztusban. Mindezt szeretetből tette. Szeretetből öltött testet, szeretetből vette magára bűneinket, s halt meg értünk a kereszten. Számtalan bűnünk miatt elveszett emberek volnánk, de Krisztus eljött, hogy megkeressen, megtaláljon bennünket. Isten vállalta, hogy eljön értünk ebbe a bűnös világba, hogy megmentsen bennünket, és a bűn rabjaiból, Isten gyermekeivé lehessünk. Ebből a szeretetből kiindulva bocsát meg nekünk az Isten. Kínálja nekünk az Úr a bűnből a szabadulás útját, s küldd tovább az emberek közé, a mindennapi életbe, hogy továbbvigyük bűnbocsátó szeretetének egy sugarát.
Milyen nagy áldás meglátni bűnnel beszennyezett életünket, amelyet olyan ügyesen igyekszünk elrejteni mások előtt, de főként Isten előtt. Milyen áldás ha már tovább nem titkoljuk, takargatjuk a legfontosabb előtt, az Úr előtt, hanem őszintén megvalljuk előtte.
Akarjunk szabadulni lelki sivárságunk nyomasztó börtönéből és kérjük az Urat, hogy Ö tanítson bennünket hitre, szeretetre, alázatra, mert ezekkel az érzésekkel a szívünkben értjük meg igazán, hogy a megbocsátás, - a nekünk adatott és a tőlünk mások felé irányuló egyaránt, - mennyire fontos, életet mentő, a bűn súlyától megszabadító ajándékunk. Annyira fontos, hogy az Úri imában is ott van a kérések között: " ... és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!" Ámen.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, Atyánk a Jézus Krisztusban! Alázatos szívvel leborulunk Előtted, hogy megköszönjük szeretetedet. Hálát adunk Neked azért, hogy velünk vagy, s hogy kegyelmed gazdag áldásait naponként közlöd velünk. Bocsásd meg Urunk, ha mi ezt sokszor nem vesszük észre, s könnyelműen eltékozoljuk. Köszönjük Urunk, hogy Te bűnbocsátó Isten vagy. Hálát adunk Neked, hogy Jézus érdeméért megbocsátod vétkeinket, ha hittel imádkozunk Hozzád. Taníts minket Urunk könyörögni, bűneinket megvallani és bocsánatáért esedezni! Add, hogy fontos legyen számunkra az életünk minősége, lelkünk csöndessége, hitünk megtartó ereje! Te tarts meg minket Urunk követésedben, a Neked való engedelmességben! Fiadért az Úr Jézus Krisztusért kérünk hallgasd meg könyörgésünket! Ámen.