A lábmosás

Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól. Ámen.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük és áldunk azért, hogy megtartottad életünket, gondjaidba fogadtál, javaiddal kegyelmesen elláttál és a földi javakon túl ama mennyei kenyérrel is erősíted lelkünket az örök élet és üdvösségre. Légy velünk, szenteld meg szívünket, érzéseinket, hogy alázattal és megnyitott szívvel fogadjuk szent Igéd üzenetét. Segíts erre a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve. Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted." Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!" Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták." Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek. /Jn 13,1-17/

Kedves testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
A Jézus utolsó vacsorájához fűződik a lábmosás története. A húsvét ünnepe előtt, tudván Jézus, hogy eljött az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivel hogy szerette az övéit e világon. Most érkezett el, azaz óra, amelyre már többször is utalt Jézus, hogy közel van már – most eljött az ideje. Talán éppen ezért gyűjti egybe a tanítványait, nem is egy szakrális, de egy rendes vacsorára annak alátámasztására, hogy a sákramentumnak csak akkor van igazi értéke, azaz jelentősége, ha annak etikai, erkölcsi következményei vannak.
Az alaphangot az 1. vers adja meg, vagyis nem a fájdalmáról szól, sem a halál tusájától való rettegéstől, hanem az Atyához való menetelről, a hazamenetelről beszél. Jézus tehát a cél felé közeledik. Ezért is kell így értenünk a Jézus szavait, mert a szeretet végső határáig szerette őket. A hatalom, amely néki adatott, arra szolgál, hogy örök életet adjon az övéinek. Ez az örök élet nem csak a menyben való életre vonatkozik, hanem élet a földön is az Isten dicsőségére, amely odaát jut majd teljességre. A Jézus célhoz érése az, hogy visszatérjen abba a dicsőségbe, ahonnan ide jött, mert Ő nem a világhoz, hanem kezdettől fogva és végérvényesen az Atyához tartozik. A Jézus küldetése az volt, hogy: - megjelentettem a Te nevedet az embereknek. Ezzel világossá tette az emberiség előtt, hogy az Isten Atya, akinek legfőbb tette, hogy szereti az embereket. Az Atya fogalmába a szereteten túl beletartozik a hatalom és a jog is. Isten hatalmát és szeretetét elsősorban azokkal ismertette meg, akiket néki adott, rá bízott. A Jézus elhívásának alapja tehát az Isten kiválasztó tette. Csak azok hallgattak Jézus hívószavára, akiket az Isten eleve elrendelt, ezek engedelmeskedtek az Igének. Ők megértették, hogy Jézusban eljött hozzájuk és velük van az Isten. Jézus ezekért, ezért az eklézsiáért könyörög az Atyához, akik lényegében nem a világhoz tartoznak, de amelyet abból hívott el. Az utolsó vacsoránál Júdás a tette által kimagaslani szeretne. Jézus pedig alászáll, és szolgai munkát végez. Jézusnak az Atyától van megbízatása és éppen ezért le tud hajolni az emberekhez. Viszont akinél nincsen meg ez az Istentől való megbízatás, az rangjával és méltóságával összeegyezhetetlennek tartja a leereszkedést. Azonban az igazi nagyság mértéke abban áll, hogy az ember tud-e szolgálni másoknak. Amikor Jézus leveti a felső ruháját és úgy áll a tanítványok elé, akkor úgy áll meg előttük, mintha szolgájuk volna. Amikor leteszi ruháját, ez ugyanazt jelenti, mint a János 10:17-18-ban mondja: „Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt és van hatalmam ismét felvenni azt.” Számunkra csodálatos és szinte felfoghatatlan, hogy neki minden hatalomnál nagyobb hatalma van, de ennek ellenére szolgai munkát végez. Péter sem érti meg, és ezért tiltakozik. Hiszen az erkölcs a tisztelet arról szólnak, hogy ne a cselédeket, a szolgákat szolgálja ki uruk. Hiszen a rabszolgatartó sem azért vette meg a rabszolgákat, hogy ő maga szolgálja ki azokat, hanem fordítva. A Péter tiltakozása ellenére Jézus most kitart amellett, hogy Péternek is szüksége van az általa való megmosatásra. Többről van itt szó, mint a szennynek a testről való eltávolításáról. A Jézus tettének és szavának itt mélyebb értelme van. Arról van szó, hogy csak az Ő Lelkének ereje által lehetünk Vele közösségben és csak így részesülhetünk halálának és feltámadásának hasznaiban. Amint Péter ezt megérti és felfogja, azt kéri, hogy egész testét mossa meg, vagyis ajándékozza meg őt minél gazdagabban. Jézus válasza viszont az, hogy aki megfürdött, nincs másra szükség, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta. Ilyen módon tiszták a tanítványok is, de nem mindnyájan. A régi társadalmi élet világából veszi a képet – vagyis, aki már előzőleg odahaza megmosakodott, a színhelyre érve már csak a lábait kell megmosni. Ezt jelenti a Jézushoz hű tanítványok életében az újjászületést jelképező keresztség, amelyet soha többé nem kell megismételni, örökérvényű, de az útközben ránk rakódott port, a felgyülemlett vétkeket a bűnbánat és a bűnbocsánat vizével kell újra és újra lemosni. Jézus azokat a tanítványokat nyilvánítja tisztáknak, akik Őt Messiásuknak vallották. Bár Júdás is a tanítványok közé tartozott, de ő mégsem tiszta. A lábmosás értelmével kapcsolatosan 3 dolgot kell megemlíteni: 1. Hogy csak a Jézus halála és feltámadása fényében lehet megérteni a szolgálat és dicsőség szoros egybetartozását. 2. A dicsőség a diakóniában válik észrevehetővé, e nélkül nincs Krisztussal való kapcsolat. 3. A Krisztus halálában való megtisztíttatásunk ellenére is állandóan bocsánatra szorulunk.
A lecke, amit Jézus ad a tanítványoknak, az alázatról szól. Nem él vissza jogaival, sem hatalmával. Nem is a lábmosáson van a hangsúly, mint kötelező elrendelt dologról, hanem az alázatról és a szolgálatról szól. Ha Jézus a halálig elment a szolgálatban, a tanítványok sem lehetnek ez alól felmentve. A keresztyénség számára azt jelenti, ahogyan Jézus szeretett bennünket, úgy kell nekünk is egymást, embertársainkat szeretni. A hagyomány szerint János a szeretet apostola, amikor őt tanítványai mintegy közel 100 évesen bevezették az efézusi gyülekezet templomába, ennyit mondott: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Mikor hívei könnyes szemekkel vették körül és hallgatták, így folytatta: „Ez az amit az Úr parancsol nektek, és ha ezt cselekszitek, elegendő.”
Kedves testvérek a húsvéthoz közeledve a hátralevő böjti időben kérjük Istent, hogy tegyen minket alázatossá és engedelmessé és adjon nekünk kellő türelmet, hogy szeretettel tudjunk közeledni embertársaink felé. Az Úr legyen a mi segítségünkre. Ámen.

Utóima: Köszönjünk Urunk, hogy szent Igéd által erősíted gyönge hitünket. Köszönjünk, hogy megváltásunkra elküldted szent Fiadat, a Jézus Krisztust és mi Őt Messiásunknak vallhatjuk. Áldunk azért, hogy az Ő golgotai áldozatáért ingyen való kegyelmedből eltörlöd és megbocsátod bűneinket. Fogadd el bűnbánatunkat és adj engedelmes és hálás szívet, hogy egymás terheit hordozva, egymással békességben és szeretetben a Te dicsőségedre élhessünk. Hallgasd meg könyörgésünket a mi Megváltó Jézusunkért. Ámen