Az odaszánt kéz és láb

A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek, és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. /Mt 28,16-20/

A keleti sírokon két oszlop szokott lenni. Ez azt jelenti – minden emberi életnek két tanúja van. Az egyik maga az Úr, a másik a Sátán. Ez a két tanú lát, hall és egyszer tanúskodni fog. Örömmel gondoltam arra, hogy én csak egy tanút szeretnék majd látni… És rögtön eszembe is jutott egy hittanos-emlékem. Egyik órán arra kértem a gyerekeket, hogy írjanak egy rövid dolgozatot az Isten és a Sátán munkájáról. Az egyik gyermek csak írt-írt az Isten munkájáról, majd a végén hozzátette: „A Sátánra már nem volt idő!”
Azt szeretném, ha most csak egy Tanút látnánk. Ott van a másik is – akár van időnk rá, akár nincs –, aki sokszor becsap, tönkretesz. De most jó lenne, azt az Egy Tanút látni, Aki mindenütt ott van – minden utadban, minden szavadban, gondolatodban. Hall, lát és tud mindent. Olyan szemtanú Ő, akivel szemben hiába fogjuk mondani – „én nem, nem”. Szemtanú, mert azt mondta: „Veletek vagyok minden napon.”
Veled van minden napon! Akkor is, amikor nem szeretnéd. Minden úton! Azon is, amit el szeretnél titkolni. Az az Egy Oszlop, Akiről ma is szó van, pontosan tud mindent, és vagy melletted, vagy ellened fog bizonyságot tenni…
Ide rendelt ma bennünket a hegyre, hogy most is Velünk lehessen – az Ő házában. Lehet, hogy sok külső-belső akadály gátolt minket – de higgyétek el, ha az Úr közelében vagyunk, jó helyen vagyunk. A tanítványok is a hegyre mentek, oda rendelte őket Jézus, és ott meglátták Őt. És leborultak.
Olyan jó lenne, ha most Isten világosságot gyújtana, és megláthatnánk Őt. Hiszen Ő gyújthat világosságot a szívünkben, életünkben… Ő gyújtotta meg a hatalmas gyertyát a Golgotán is, ahol az Áldozat égett. Ő gyújtotta meg azt a fényt, aminél megláthatjuk Jézust, és leborulhatunk Előtte. Mert akik Őt meglátták, azok mind leborultak. Péter a hajóban. Senki nem mondta neki, de leborult. Saul ment az úton, magas lovon ült, és egy pillanat alatt a földön volt. Ha valaki meglátja Jézust, az megsemmisül.
Volt az életemnek egy megrázó élménye. Egy istentiszteleten azt mondta az igehirdető, hogy: „Két szóban meg tudom mondani, mi a hívő életed megtérésedtől eddig a napig – merő szégyen!” Megdöbbentem, és azt mondtam: „Ez nem igaz! Segítek, ahol tudok, Igét hirdetek, szolgálok – hát hogyan volna merő szégyen? Hát sok jót is teszek!” Aztán elmentem csendben az Úr elé. Egyszer csak a földön voltam… Megláttam önmagam.
Mikor voltál utoljára földön az Úr előtt? Mikor borultál le igazán? Ha meglátod Őt, akkor mást nem tehetsz. Mint János, amikor meglátja Jézust, azt mondja: „Olyanná lettem, mint egy halott. Ő vetette rám a kezét, úgy tudtam fölkelni” (Jel 1,17). Aki igazán összetörik, az csak akkor tud felkelni, ha egyszer az Úr mondja ki, hogy: „Megváltottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) És akkor kezdődik egy másik élet – „Íme, én veled vagyok!” – nem ellened, hanem melletted!”
Összetörtél már igazán? Megvallottad bűneidet? Rád tehette kezét, mint tulajdonára? Mert az, hogy „enyém vagy”, annyit jelent – rád tehetem a kezem. Vajon Isten rád tehette már így valaha a kezét, mint a tulajdonára? Nincs már sem gondolatod, sem utad, sem elhatározásod Nélküle?
Mert mennyen és földön Övé minden hatalom. – Életedben is Övé minden hatalom? Átadtad a hatalmat a kezed és lábad felett?
A te életed is Neki adatott? Azért bíz rád szolgálatot, hogy önként odaadd. Ha kezébe került minden hatalom, akkor Övé a karhatalom is. Hiába gondolok ki jó szolgálatokat, ha nem hajtom végre, ha lusta a kezem, ha lábam nem akar menni. Azt mondja Pál: „Az akarást már elkezdtétek, most már vigyétek véghez!” Ha az Övé minden hatalom, akkor Övé a karhatalom is – a kezed és a lábad. Szánd oda most azt, ami olyan sokszor végrehajtott mindent, amit az Ördög akart. Szánjuk oda, hogy végre nekünk is mondhassa a parancsot: „Menjetek el!…”
Jézus mennybemeneteléről láttam egy képet – két lábnyomot ábrázolt. Jézus tanítványai számára itt hagyta lábnyomát. Nekünk ezen a nyomon kell elindulnunk. És szüntelen kérdeznünk kell: „Uram, Te most hogyan lépnél???”
Mindjárt megmozdul a lábunk, és menni kell. Emlékszünk? – A gadarainak azt mondta Jézus: „Térj vissza házadhoz, és beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled Isten” (Lk 8,39). Lehet, hogy téged is hazaküld. De lehet, hogy az utakra küld, ahogy ment a samaritánus is. Lehet, hogy küld – ahogy szolgáit – az útfelekre, hogy hívogass másokat. Küld, hogy menjünk el arra a helyre, ahová Ő állított – mert az a mi helyünk és szolgálatunk. Széles e világon arra a kicsi helyre, részre, ami a tiéd. Amit csak neked szánt – senki másnak. Csak neked.
De ha már kezébe kerültél, ne kezdj magadtól semmit. Azzal a lelkesedéssel, ami most a szívedben van, ne fuss külön utakra. Ne engedd, hogy az eszed kigondolja, hogyan kezdem majd újra a szolgálatot. – Maradj csendben! Jézus is azt parancsolja a tanítványoknak, hogy: „El ne menjenek Jeruzsálemből!” Nekünk az mondja: „El ne menj Isten közelségéből, amíg nem tudod, hova küld. Ne kezdj el addig buzgólkodni, futkározni.”
Szegény kicsi láb, mennyi felesleges fáradság, cipőkoptatás… Nélküle semmit ne tegyünk! Amit magunktól teszünk, az mind semmi. Milyen rettenetes, ha látom a szolgálat végén, hogy Isten mindent áthúz, mert semmi, semmi az egész. Pedig azt hittem, hogy tele van kalászokkal… Azt hittem, hogy annyit dolgoztam, meglesz a gyümölcs... Ismerjük a gyermekéneket: „Jól vigyázz kicsi kéz, kicsi láb…”
Maradj kezében, hogy küldhessen oda, ahová Ő akar, ahová Ő adott. Csak ott leszel áldás, sehol máshol. Engedd magad küldeni. De addig is, legyen türelmed ott maradni lábainál. Olyan sokat jelent nekem ez az Ige a 84. zsoltárból: „Jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni” (Zsolt 84,11). – Hát ülj a küszöbön, ha Ő nem szól. Mondd: „Uram, itt vagyok, magamtól nem mozdulok. Tudok várni.” Ha nem tanulunk meg várni, hiába adtuk oda kezünket, lábunkat – elindul majd újra magától, könnyelműen.
„Íme, veled vagyok…” – Ha ez a rövid mondat megsimogat, minden rendben van. „Veled vagyok minden napon – ma is, holnap is, holnapután is…” Még akkor is, ha Jézus felment a mennybe… A láthatóból a láthatatlan világba. A tanítványok annyit láttak, hogy felhő vette körül, és eltűnt szemeik elől.
Azon gondolkodtam, hogy vajon miért csukjuk be a szemünket, mikor imádkozunk? – Mert átmegyünk a láthatóból a láthatatlanba. Elhagyom a látható világot, lélekben átlépek az Isten országába. Amikor kicsi gyermek voltam, úgy imádkoztam, hogy szemem elé tettem a kezeimet… de az ujjaim között mindig kinéztem, kipillantottam… Attól tartok, néha még mi is így teszünk – becsukjuk a szemünket, csak arra akarunk tekinteni, ami az Úrtól van, de kicsit kinézünk a láthatókra is. Nem akarunk azért mindent Rábízni.
Pedig azt mondja: „Veled vagyok. Fogom a kezed.” Ha tele van aggodalommal a szíved, hadd kérdezzem meg – ha egy kis vagy gyermek megkér, hogy vezesd át az úton, odalököd az első autó elé? – Nem, dehogy! És az Úrról ezt feltételezed? Ha egyszer vak gyermekként beleteszed kezed az Ő kezébe, ez azt jelenti: Rábízom magam. Sötétben is, nehéz időkben is, veszedelemben is. Mert Ő velem van.
Eszembe jutott a tékozló fiú otthon maradt testvére. Az atya, mikor utánamegy, azt mondja neki: „Te mindig velem vagy” (Lk 15,31). Ott élt vele, és mégis, senki nem volt olyan messze tőle. Utána kellett menni, kérlelni kellett őt, olyan messze volt a szívétől. Hogy egyáltalán odajutott-e valaha, nem tudom. Ő azt hitte és úgy élt, hogy – „Vele vagyok.” – És nem volt vele.
Ne áltassuk magunkat! – Igazán Vele vagyunk?
Olvastam egy történetet: Egy fiatalember utazik a vonaton, folyton mozgolódik, jön-megy az ablakhoz, vissza a helyére. Útitársa megkérdezi: Mondja már, miért járkál fel-alá? És elmondta miért. – Tíz évvel ezelőtt elmentem otthonról. Csődbe jutottam. Most írtam az apámnak, hogy haza szeretnék menni. Azt írtam, hogy itt utazom el, a vonatból a házunkra lehet látni, és kértem – ha hazamehetek, tegyen ki egy lepedőt a körtefára. Ha kint lesz, leszállok és hazamegyek. Most jön a mi falunk. És félek. Nem merek kinézni. Nagyon kérem, nézzen ki helyettem. A másik férfi odaáll az ablakhoz és elkezd kiabálni: Nem egy fehér lepedő – minden, ami fehér a házban, kint van a körtefán. Várnak téged haza!
Ha tényleg leborultál már, megláttad Jézust, és önmagad, akkor átéled: Vár az Atya. Érted kiált – remélem, nem ellened – a Jézus vére a földről. Mert szeretné, ha Vele lennél minden napon, végig. Megtalálod Őt – a kereszten. Hányszor álltam már meg Előtte, bűnösen, és mindig volt bűntörlő vér. Nem apadt el. Mert van kegyelem, és újra kegyelem. Ámen.

Imádság: Mennyei Atyánk! Köszönjük hálaadással a titkot, amit velünk is megismertettél, nyilvánvalóvá tetted azt a mi szemeink előtt is. Bizony titok volt áldozócsütörtök, amikor elmentél erről a földről. Az emberi szív mindig fél minden búcsúzástól, elválástól. De Te meggyógyítottad a mi ködös látásunkat, hogy távozásodban ne a csalódást, reménytelenséget, kételyeket lássuk meg, hanem bizalommal tekintsünk az ég felé, mindent a Te gondviselő kezedbe téve.
Kérünk Téged, hogy amint a tanítványoknak is adtál bátorságot ahhoz, hogy tovább lépjenek, úgy áldj meg bennünket is, hogy amikor ebbe a világba küldesz szolgálni, közölj velünk felülről való erőket, hogy végezni tudjuk a ránk bízott munkát. Formálj bennünket új szívvel, új lélekkel megáldva, hogy érteni tudjunk, és alkalmasak legyünk arra, hogy Téged vigyünk magunkkal mindenhová. Add Urunk, hogy soha vissza ne rettenjünk attól, ahova Te küldesz, amivel Te bízol meg bennünket. Áldunk, hogy minden gyarlóságunk ellenére is használsz és szeretsz minket.
Áldj meg minket Uram, szólj belül, ahogyan csak Te tudsz szólni, és cselekedj velünk. Úgy szeretnénk, ha úgy jöhetnél most velünk, hogy mindenünkké légy minden napon, mától kezdve a világ végéig. Áldj meg így minket, Nevedért. Ámen