A megbocsátásról

AddThis Social Bookmark Button

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának. /Máté 18,21-35/

Ebben a példázatban az Úr Jézus éppen arra tanít, amit akkor is és mindenkor nagyon komolyan tanítani kell, mert sajnos minden korban nagyon idegen az emberi gondolkodástól: a megbocsátásról.
Péter kérdése nyitja meg az utat a tanításra: Megkérdezi Jézustól: Hányszor vétkezhet az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak néki? Még hétszer is. Fontos a szám. Még hétszer is. Fontos azért, mert a Jézus korabeli zsidóság azt tanította és tartotta, hogy háromszor kell megbocsátani, ráadásul a jóvátételt mindig el lehet várni. Péter már előre túlmegy a törvényen érezve és tudva Jézus könyörületét, és még hétszer is: teszi fel a kérdést Jézusnak. Jézus válasza azonban őt is megdöbbenti. Hiába licitálja túl Péter a törvényben megadott értéket, Jézus gondolkodásában, tanításában még ez is kevés. Nem azt mondom, hogy még hétszer is, de még hetvenszer hétszer is. Azonnal mondom, még mielőtt bárki hozzá kezdene közülünk a számításhoz, hogy akkor hányszor is kell megbocsátanom, hogy Jézus ezzel a válaszával nem számot mond. Feleletével nem csupán túllicitálja korának zsidó tanítását és Péter számítását, hanem mintegy azt mondj, hogy a megbocsátás nem számolgathat. Nincs olyan határ amelynél azt mondhatnám, hogy állj eddig és ne tovább. Majd ehhez kapcsolódik Jézus további tanítása, példázata.
A számadásról beszél. A királyról, aki hozzákezdett, hogy számot vessen szolgáival. Hoztak elé egyet, aki tízezer talentummal volt adós. Elképzelhetetlenül nagy összeg. Mintegy hatvanmillió svájci frank. A szolga képtelen megadni és kérdés, hogy az Ura által kiadott ítélet: adják el feleségét és gyermekeit és mindenét amije van és fizessenek: elegendő lehetett volna-e az adósság rendezésére. Minden bizonnyal nem, csupán halovány elégtételt jelentett volna. De a szolga könyörgőre fogta a dolgot: Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek néked. A gazda bár tudta, hogy ez lehetetlen puszta szánalomból elengedte a tartozás teljes összegét. Kimenve azonban szolgatársán nem tudott könyörülni. Sőt a jelentősen nevetséges adósságért börtönbe juttatta szolgatársát. Szolgatársai ezen felháborodva jelentik az esetet a gazdának, aki azonnal visszavonja a kegyelmet, átadta őt a hóhéroknak kijelentve, hogy ki nem jön onnan mígnem megfizet az utolsó fillérig. Jézus hozzáteszi e példázat zárszavában, hogy így tesz mivelünk is mennyei Atyánk ha szívünk szerint meg nem bocsátunk ki ki az ő Atyafiának.
Testvérek e példázatnak nagyon súlyos és megfontolandó üzenete van minden kor keresztyéneire és nem keresztyéneire egyaránt. Az első üzenete az, hogy mindannyian adósok vagyunk. A bűn az adósság. Adósság, mert jelzi, hogy nem adtunk meg valamit Istennek és embereknek, amivel tartoztunk nekik. Oly nagy ez az adósság, hogy egyikünk sem volt képes azt kifizetni. De Pál úgy tanít, hogy Jézus az ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, odaszegezvén azt a keresztfára. Istenhez viszont nem közeledhetünk másképp, mint a felebaráton keresztül. Ha szükségem van, már pedig kinek nincs- Isten bocsánatára, meg kell tanulnom megbocsátani, mégpedig teljes szívből. Jézus ugyanis így tanít: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátok meg az embereknek, Atyáitok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.”
Ha ebbe igazán belegondolunk, azonnal észrevehetjük, hogy bocsánatunkon, vagy haragtartásunkon állhat vagy bukhat a mi örök életünk, üdvösségünk. Isten mint mennyei Atyánk áldásaival akar bennünket elhalmozni úgy itt, mint az örökkévalóságban. De Ő csak azokat tudja igazán megáldani, akik már megbékéltek vele. Jézus a mi békességünk. Ő általa menetelünk lehet az Atyához. De hogy ez a békesség Isten és mi közöttünk helyreálljon, feltétele, hogy mi is megtanuljunk megbocsátani, úgy ahogy élvezni szeretnénk mennyei Atyánk bocsánatát.
Sokszor halljuk emberektől a kijelentést, megbocsátok, de nem felejtek. Ugye senki nem ilyen bocsánatot szeretne kapni az Úr Istentől. Azt szeretnénk mindannyian, ha beváltaná életünkben az ő ígéretét, amilyen messze van az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt, és amilyen messze van napkelet napnyugattól olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Tanuljunk őszintén, szívből megbocsátani, elengedve egymás bűnadósságát, amint mi is élvezni szeretnénk mennyei Atyánk könyörülő, mindenre elégséges kegyelmét, bocsánatát. Ámen!