A nagy vacsora

AddThis Social Bookmark Button

Ő pedig a következőképpen válaszolt: "Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat." Nagy sokaság ment vele, és ő feléjük fordulva így szólt: "Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom." /Lk 14,16-27/

 Hányszor utasítottunk már vissza embereket azzal, hogy nincs időm? Hányszor mondtuk gyermekeinknek, hogy most nincs időm játszani veled, mesét olvasni, mert a kertbe kell mennem, meg kell főzni, meccs van, mert munkába készülök? Hányszor hívott rég nem látott testvérünk csak egy kávéra, csak egy kis beszélgetésre, mert úgy óhajtotta, de mi siettünk, visszautasítottuk. Hányszor kellett gyorsan valami jó kis kifogást találni arra, hogy miért is nem tartottuk be ígéretünket. Hányszor hagytunk így cserben másokat, mert úgy gondoltuk, hogy van nála fontosabb. Van fontosabb, mint, hogy minőségi időt töltsek gyermekemmel, házastársammal. Jézussal.
 Megszégyenítően sokszor törődünk a magunk terveivel, megszégyenítően keveset törődünk a másik érzelmeivel, lelki szükségleteivel. Megszégyenítően sokszor találunk újabb és újabb „nagyon meggyőző” kifogásokat arra, hogy miért nincs módunkban Krisztus hívásának eleget tenni. Jézus nagyon jól tudja, hogy mikor nem tudunk valóban Hozzá menni, és mikor csak mentegetőzünk.
 A példázatbeli indokok, amit Jézus felhoz példának, nagyon is jellemzőek ránk, hogy miért is nem megy el az ember a nagy vacsorára, az Úr vacsorájára. Földet vettem, vagy öt iga ökröt vettem. Igen! Megint földi dolgok. Már unalmas, hogy mindig ezt kell hallgatni, hogy mi mennyire csak a földiekkel törődünk. Na, de nem így van? Sokan a munka kifogás miatt nem mennek Jézushoz. Ne csak a vasárnapokra gondoljunk! A példázatba nincs odaírva a vacsora időpontja. Nemcsak vasárnap délelőtt 11-kor lehet menni Jézus nagy vacsorájára! A nagy vacsora, bibliaóra, a nagy vacsora az énekkari próba, a nagy vacsora a kora reggeli, vagy esti bibliaolvasás, elcsendesedés. A nagy vacsora minden nap minden perce, amikor az Úr hív, hogy gyere, és hadd lássalak el jóval. Hadd tápláljalak, hadd erősítselek drága eledellel, amivel épnek, üdének, boldognak érzed majd magad.
 Micsoda gondoskodó Istenünk van! Az asztal mindig terítve friss, illatos ínycsiklandó igemagvacskákkal megszórt imaeledellel. De nekünk sokszor nincs időnk leülni reggelizni, vacsorázni, mert munkába kell menni, mert megy a kedvenc sorozat. Dolgozni kell, hogy legyen grillcsirke meg rántott hús vasárnapra. Földi asztaloknál akarunk csak jóllakni, és ezért elhanyagoljuk a mennyei eledelt.
 A másik kifogás a példázatban: „most nősültem, azért nem mehetek!” Igen. A feleség. A gyerekek. A család. A családot nem lehet elhanyagolni! „Hát éppen most van időm arra, hogy a családommal legyek! Nahát, ez az Úr, mindig pont ilyenkor hív vacsorára, amikor végre a családdal tölthetném az időt. Hát nem tudja az Úr, hogy a családdal foglalkozni kell? Hát nem Ő adta nekünk, hogy törődjünk velük, gondoskodjunk róluk?” Ez tartozik a legjobb, legmeggyőzőbb kifogásaink közé. A család. Teljesen jogosan utasítom vissza a meghívást! Na de olvassuk a meghívóban, hogy a feleséged a gyermekeid nem hozhatod? Nem. Sőt. Jézus családostul hív Téged. Hozd a feleséged, gyermekeid, hozd el az idős szüleid, jöjjetek énhozzám mindnyájan! Gyertek együtt az Úr asztalához! Mintha nem tudnánk, hogy Jézus mindenkit hív! Érdekes, amikor férjhez megyünk, megnősülünk, akkor nagyon jól tudjuk, hogy az Úr asztalához kell mennünk. Amikor gyermekünk megszületik, nagyon jól tudjuk, hogy az Úr asztala előtt kell őt megkeresztelni. Ezeken az alkalmakon ott van a család. A nagycsalád. A rokonság java, nemcsak a közeli hozzátartozók. És micsoda felejthetetlen, csodálatos alkalmak ezek. Az Úrnál, az Ő asztalánál, az Ő társaságában minden alkalom csodás. Miért hisszük, hogy egy kirándulás jobban összehozza a családot, mint az egy szívvel és egy lélekkel mondott ima, énekelt ének, közös igehallgatás? Megnősültél, családod van? Hozd őket magaddal, hozz mindenkit, akit szeretsz az Úr asztalához! Nincs, aki jobban megerősíti a családi kötelékeket, kapcsolatokat, mint az Úr.
 Kifogások, mellébeszélések hányszor és hányszor. És megharagudott az Úr. Visszautasították. Visszautasítanak. Örvendezünk, vigadunk, amikor ezt teszik velünk? Megtanultam én is egy testvéri vendégségben, hogy nem illik visszautasítani azt, amit kínálnak, mert azzal azt fejezik ki, hogy fontosak vagyunk, hogy szeretnek minket.
 Amikor az Úr hív, akkor a szeretetét fejezi ki, azt, hogy fontosak vagyunk a számára. Az Úr nem tolakodni akar a mi életünkbe, még ő is, amikor olyan elfoglaltak vagyunk, még Ő is időnket akarja rabolni? Nem. Ő segíteni akar. Ő nem rabol, Ő ajándékoz, hogy a családunkat, a munkánkat még inkább tudjuk szeretni, még jobban tudjuk végezni.
 Ő nem hagyja kárba menni mindazt, amit Ő készített, a tápláló lelki eledelt. Ő hívja, fel nem adva a szegényeket, mint mi. A nyomorékokat, mint mi. A vakokat, mint mi. A sántikálókat, mint mi. Nem számít neki, hogy mi nem tudunk semmit sem adni az Ő szeretetéért, vacsorájáért. Ő szegényen is hív. Nem számit neki, hogy annyi bűnünk van, hogy belenyomorodtunk. Ő így is szívesen lát. Majd előtte megtisztít. Nem számít, hogy a keskeny úton, csak lassan, sántikálva tudunk haladni. Majd Ő odavezet az asztalhoz. Nem számít, hogy az életünkben nem látjuk meg Őt mindig, nem értjük, hogy mi is az Ő célja, mit is akar velünk. Vakon is vezet.
 És még egy jó hír, szintén gratisba: még mindig van hely! A világ összes nyomoréka mehet, és még akkor is van hely. Sőt, nekem, legnagyobb nyomoréknak, bűnösök között elsőnek is van hely! Még van hely neked is! Dobd el, felejtsd el a kifogásaidat. Felejtsd el az azzal kezdődő mondatot, hogy:” Most azért nem…”
 Jézus nagyon keményen fogalmaz a Lukács 14, 26-27-ben. Jézusnak elege van a kifogásainkból. Hát nem értjük még mindig, hogy Ő szeret minket, hogy Ő jót akar, segíteni akar nekünk? Ő táplálni akar nemcsak 70-80 esztendőre, hanem örök életre!
 De az asztalhoz neked kell menned, neked kell döntened, igenis megyek, eleget teszek a meghívásnak. Szakítok mindennel, ami miatt kifogásokat találok ki. Szakítok mindennel, ami Krisztus helyét akarja elfoglalni az életemben, ami vetélytársa lehet életemben Krisztusnak.
 Meghívót kaptál keresztyén testvérem a nagy vacsorára. Az élő, igaz Isten hív. Azért, hogy a hétköznapjaid is ünnepek legyenek. Hogy minden betegség, fájdalom, gond ellenére is tudj boldog lenni. Útban vagy-e az ünnepre, ahol Jézus minden könnyet letöröl az arcodról? Ne keress kifogásokat. Légy az Ő vendége nap mint nap. Mindig, amikor csak hív! Ámen.