Leltár tálentumainkkal

AddThis Social Bookmark Button

„Szükségemben az Urat hívtam, meghallgatott, és tágas térre vezetett engem. Velem van az ÚR, ember mit árthat nekem. Ő az én segítségem.” /Zsolt 118,5 k./

Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. /Mt 25,14-29/

Hálaadó Keresztyén Gyülekezet, Tisztelt Tanító Nénik és Bácsi, Kedves Diákok!
I. Évvégi leltár a Főellenőrrel
Bizonyára megtörtént már mindegyikünkkel, hogy szerettünk volna belépni a megszokott kis boltunkba, de annak ajtaja visszarántotta karunkat, és csak pár másodperc múlva fedeztük fel a tájékoztató kiírást: Leltár (Inventúra). Bent a boltban csend és üresség honol, mert a személyzet valahol, egy eldugott kis zugban a papírok fölé hajolva, a tényszerű számokat böngészi. Kimondatlanul is szorongatja a szívüket egy kérdés: Vajon jól gazdálkodtunk az elmúlt időszakban?
Ha valaki most a mi iskoláinkba belépne, szintén meglepődne, hogy a zajos folyosók és nyüzsgő tantermek kihűlt helyére lelne, merthogy mi is elvonultunk úgymond leltározni. Szép szokás szerint ugyanis, így tanév végén, itt, az ÚR rejtekébe húzódunk meg, hogy nyugodtan és zavartalanul leltározzunk. Mi is megkérdezzük: Vajon jól gazdálkodtunk a 2009/2010-es tanítási évben? Odahajolunk Isten igéjének lámpása alá, hogy világosan lássuk magunkat és a Főellenőr tekintetét. Igen, ez egy fontos pillanat, Főellenőr jön közénk. Nem olyan ugyan, akinek jelenlétében elsápad még a szigorú tanító néni is, és kérdésétől remegni kezd a gyermekek hangja, hanem olyan, aki nem él vissza a hatalmával, hanem odahajol mellénk, papírjaink fölé. Ha hibát, csalást fedez fel, nem kiabál, nem lármáz, hanem maga segít megoldani a problémát. Együtt örül velünk, ha szép rendben találja dolgainkat. Hát van ilyen Főellenőr? Igen, van. Az ÚR Jézus Krisztus, a lehető legfőbb ellenőr, aki alázatos és szelíd szívű; aki „a megrepedt nádat nem töri el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki”- ahogy a próféta meghirdette Őt (Ézs 52,1-2). Azért jött, hogy az elveszettet megkeresse, ami elgurult pénzecske felkutassa, az elcsatangolót hazahívja; s a tékozlóból gyűjtőt, a csalóból igazat tegyen. Ma sem elítélni, hanem megtartani jön. Engedjük, hogy most velünk, közöttünk, de legfőképpen bennünk leltározzon!
II. Ki, mennyit kapott?
 Felolvasott bibliai történetünk Jézus leltározását úgy mutatja be nekünk, mint amikor egy Gazda előhívja szolgáit, hogy adjanak számot arról, hogyan gazdálkodtak vagyonával. Ennek előtte ugyanis az ő Uruk rájuk bízott mindent. Szétosztotta közöttük mindenét, amije csak van. Ilyen a mi mennyei Istenünk: mindenét nekünk akarja adni. Adott nekünk egy csodaszép világot, benne életre hívott bennünket, és kincseivel gazdagon megajándékoz minket. Azért, mert szeret; mert az a terve velünk, hogy életünk szép, értelmes és bővölködő élet legyen. Mielőtt véget nem érne, ez a szép, bár röpke földi életút, meg-megállít minket, hogy a nagy számadás előtt vele együtt leltározzunk. Mindegyikünk, aki elfogadta már az életre hívó szavát, kapott tőle úgynevezett tálentumokat. Ezek ókori, Jézus-korabeli fizetőeszközök voltak, mai értékük megközelítőleg 1000 €. Látom, felcsillant a szemetek, mert ez valóban sok pénz. Jó lenne, ugye, ha a farzsebünkben mindig ennyi pénz lenne, ráadásul kifogyhatatlanul. A Szentírás azonban azt mondja, hogy a pénz nem lehet életünk célja, hanem legfeljebb eszköze. Az igazi értékeket a szívünkbe adta az Úr. Az igazi kincset, amit el nem lophat senki, és még az idő vas foga sem rághatja meg, ott keresd a te szívedben! Igénk ezeket az értékes eszközöket úgy hívja tálentumok. Ezek a tálentumok tehát szívünkben rejtőző lelki adományok, melyeket arra kaptunk, hogy kamatoztatva azokat Gazdánk szent nevére ne hozzunk szégyent; épp ellenkezőleg dicséretet és dicsőséget.
Jó azt is meglátnunk, hogy az Úr mindegyik szolgája kap tálentumot. Összesen három szolgája van, és nincs köztük egy sem, akinek ne jutott volna, vagy ne kapott volna nagy vagyonából. Mindegyikükben megbízik az ÚR, mondhatni megelőlegezi számukra a bizalmat. Az egyiknek ötöt, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet ad át. De ez az egy is rengeteget ér. Ugye tudod, hogy te is kaptál lelki ajándékot, tálentumot az Úrtól?! Lehet, azon tanakodsz magadban, hogy az osztályelsők, az ún. „tisztaegyesek” kapták az ötöt, a kitüntetettek kettőt, te pedig talán egyet. Nem az a fontos, hogy mások mennyire megajándékozottak, hanem az, hogy te is kaptál. Hogy mennyit, talán az Úr, a te lelkednek éltetője, életednek gondviselője tudja a legjobban. Hidd el, jobban ismer téged, mint önmagadat. Ő ismeri, ki, mennyivel tud gazdálkodni, ki mire képes. Az Ige azt mondja: „mindegyiknek képességei szerint” osztja szét közöttük vagyonát. Hallottad? Az Úr Jézus mondja: mindenkinek. Képességei szerint. Nem származása, jólneveltsége, bőrszíne, magassága, külleme és egyebek szerint. Képessége szerint mindenkinek. Neked is.
 Ne mondd hát, hogy te nem vagy jó semmire, te semmihez nem értesz, értéktelen vagy, nem hiányzol senkinek, mert ez gonosz és csúf becsapás! Istennek a lehető legfontosabb vagy! Odafigyel rád, nem szeretné, hogy eltékozold az életed, hanem azt akarja, hogy boldog légy. Számítasz neki, és igencsak megbízik benned, hogyha ekkora kincseket bízott rád. Testvéreim, mindenki kapott az Úrtól!
III. Gyarapítás vagy elrejtés
Most éppen az a nagy kérdése a mi „Ellenőrünknek”, Jézusunknak, hogy mire használtuk tálentumainkat? A példázat szolgái közül is ketten kamatoztatták, befektették és kereskedtek velük, míg a harmadik elásta. Tétlen maradt. Ezt a tanáraid úgy szokták mondani: „ülsz a babérjaidon”. Eljársz iskolába, jó esetben átpakolsz és úgymond „végigoxidálod” az órát. A szünetben aztán kapcsolsz egyet magadon és minden erőddel kitombolod magad. Sajnos nagyon sok tálentumait elásó, kincseit elrejtő diák van. csak azt ne higgyétek, hogy ez így mehet mindig. Csak azt ne hidd, hogy így szép, értelmes és boldog lesz életed. Nem erre lettél teremtve, nem ezt a megbízást kaptad. Isten, amikor megformálta életed, egy csodát teremtett benned: a szívedet. A szívedet, mely eldöntheti, hogy kamatoztatod-e életedet vagy elásod. Ébresztő gyerekek! Ez élet-halál kérdés. Gazdagság vagy szűkölködés; boldogság vagy nyomorúság; öröm vagy bánat; dicséret vagy elmarasztalás kérdése. Mit teszel a tálentumaiddal? Ez ott dől el a szívedben.
Talán már a legkisebbek is hallottak az atomról, minden agyag legapróbb összetartó, építő eleméről. Egy döntésen múlik az is, hogy az atomból bomba lesz: gyilkoló gépezet, erő és fény, vagy ugyanaz az atom erő és fény lesz emberek ezrei számára egy erőműben. Engedjétek meg, hogy tovább szemléltessem. Lehet, hogy gyors lábakat kaptál, amivel gáncsolhatsz is és segítségül siethetsz; erős karokat, melyekkel taszíthatsz, öklözhetsz, de ölelhetsz és felemelhetsz is; éles nyelvet, mellyel megsebezhetsz, de megvédhetsz is; nagy szájat, mellyel káromolhatsz és dícsérhetsz. És még sorolhatnám. Mindez ott dől el a szívedben – mit tettél a tálentumaiddal?
Azt kell, hogy mondjam, ez fontosabb kérdés, minthogy milyen lesz a „bizi”, mely legjobb esetben is csak a tudásodat minősíti, de az Úr lát téged úgy, amint vagy, aki vagy. Milyen jó, hogy most még előtte megállhatunk mind, hogy ő minősítsen minket. Szent Ferenctől olvastam egyszer, hogy „egy parányival sem érsz kevesebbet, amikor az emberek szidalmaznak, és egy lehelettel sem többet, ha dícsérnek. Éppen annyi vagy, amennyinek Isten lát téged”. Nagyon megszívlelendő megállapítás. Kinek lát a tanév végén engem az Isten?
Ha most úgy érzed, kamatoztattad tálentumaidat, boruljunk le együtt előtte; s ah úgy, hogy sok mindent elástál már magadban, akkor is boruljunk le előtte; ki így – ki úgy.
Végezetül már csak annyit, hogy tegnap egy ballagó kilencedikes, amikor elköszönt iskolájától, annyit mondott iskolája minden tagjának: „köszönöm”. És ez az egy szó – mivel szívből jött – elfeledtetett sok mindent, elfedezett és felüdített. Azt üzente: érdemes tovább folytatni. Gyertek és így a „köszönöm” szavával boruljunk le édes Gazdánk lábai elé. Ámen.

”Érezzétek és lássátok, hogy jó az ÚR! Boldog ember, aki benne bízik. Szemei az igazakon nyugszik, fülei azok kiáltásán. Közel van az ÚR a megtört szívűhöz, megsegíti a sebzett lelkeket.” /Zsolt 34,9.16-17/