Engedjétek hozzám …. és ne tiltsátok

AddThis Social Bookmark Button

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. /Mk 10,13-16/

 Ebben a történetben úgy láthatjuk Jézust, mint olyan embert, aki kér. Ez különösen fontos abban a helyzetben, amelyben az evangélium 10. fejezete ábrázolja őt. Sokan jártak hozzá, különböző kérésekkel. Voltak, akik egy-egy törvény magyarázatát várták tőle, mások pedig egy konkrét élethelyzetet, problémát hoztak elé, megoldást, tanácsot kérve. Sok szabály, törvény és rendelet hangzott el a szájából, és ezért olyan különleges azt látnunk, hogy itt egy kérésnek is helye van.
 Mi történik itt? Jézus meglátja, hogy nem messze néhány ember áll, gyermekük kezét szorongatva, és a tanítványok meg akarják akadályozni Jézushoz jutásukat. Látták ugyanis, hogy a gyermekek szüleiben egyfajta babonás félelem van. Úgy gondolták, ha megérintik a szent embert, akkor a gyermekeket nem éri több betegség. Jézus érti, bár nem helyesli babonás félelmüket.
Ha a mai világra tekintünk, ma is hasonló dolgokat látunk. Keresztelő előtt, de olykor még utána is, szokás a „piros madzagot“ a gyermek csuklójára kötni, nem beszélve a szenes vízről és egyéb babonaságokról. Megtörtént, hogy én magam vettem le egy gyermek kezéről a piros zsinórt, és „csodák csodája“, a gyermek nem lett beteg és nem lett nyugtalan. A pogányság ma is jelen van a világban, és ezt Jézus nem helyesli.
A szülők egyetlen „jó pontja“ ebben az ügyben az, hogy Jézushoz akarják vinni a gyermeküket, hogy megérintse őket. Nem tudom, éreztük-e már ezt egy keresztelő alkalmával, hogy a keresztvíz által Jézus megérinti a gyermeket. Felveszi a közösségébe, magáénak ismeri el.
Nem szabad azonban itt megállnunk. Az Ige nem ér itt véget. Sokszor ebben megnyugszik az ember – kötelességemet teljesítettem, Jézushoz engedtem gyermekemet a keresztség által.
Pedig az Ige tovább folytatódik: „... és ne tiltsátok el tőlem őket.“ Ezt már sokkal nehezebb megtartani, mert ebben már Jézus felelősségre szólítja fel a szülőket és tanítványokat.
Ma is sok szülő felé elhangzik a kérés: ne tiltsátok. A „nem tiltás“ nemcsak azt jelenti, hogy engedjük, hogy a gyermek beíratkozzon hittanórára. Sokkal több van emögött. Istennek tetsző élet, keresztyén életvitel.
Egyik kollégám mesélte, hogy egyszer annak szentelt egy órát, hogy megkérdezze a gyerekeket hittanórán, hogy mit csináltak vasárnap délelőtt. Megfogadta magában, hogy azon már megpróbál nem felháborodni, ha a szokásos kifogásokat hallja. De arra nem számított, hogy többen is azt fogják mondani, hogy az egyik tévésorozat miatt maradtak otthon: látták a reklámot, és megegyeztek, közösen, hogy nem mennek el az Úr házába.
Ezért a szülő feladata nemcsak nem tiltani, hanem vigyázni is – mert maga a világ is el akarja tiltani a gyermeket Krisztustól.
Mit jelent ez a felnőttek számára? Jézus ugyanis nemcsak a gyermekekről beszél, hanem odafordul a körülötte állókhoz, és figyelmezteti őket arra, hogy aki nem úgy fogadja be Isten országát mint egy kisgyermek, semmiképpen nem mehet be oda.
Nem azt várja el tőlünk, hogy legyünk felelőtlenek, vagy tudatlanok, mint egy kisgyermek. Nem azt várja el, hogy ne legyen saját akaratunk, és hogy teljesen feladjuk önmagunkat Őmiatta. Hanem azt várja, vagyis kéri, hogy ragaszkodjunk hozzá. Amikor egy kisgyermekes házban nagyobb vendégség van, előfordul, hogy a sok új arc között a gyermek megijed, és viharos gyorsasággal szülőjéhez fut, erősen kapaszkodik belé, és nem engedi el a világért sem.
Ezt várja el tőlünk Jézus: hogy ilyen erővel és bizalommal kapaszkodjunk bele az ő kegyelmébe. A sok idegen vallás, szekta, nézet és vélemény között nekünk is így kell Jézushoz igyekeznünk, és erősen kapaszkodni az ő kezébe. Nem baj, ha nem tudunk mindent róla, és nem baj, ha először nem jól látjuk őt. Az a fontos, hogy mindig igyekezzünk az ő közelségében maradni, és Ő megtanít a helyes látásra és értelmezésre. Ő megtanít mindenre, amire szükségünk van.
Mert Jézus kérése egyszerű. Ez az egyszerű Ige folytatódhatna sokféleképpen:
- engedjétek hozzám - mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
- Engedjétek hozzám – és hirdessétek minden népek között az Ő nagy dolgait
- Engedjétek hozzám – mert segítségetek az Úrtól van
- Engedjétek hozzám – és teremjetek jó gyümölcsöt...
Sokféleképpen folytatódhatna ez az Ige. Jézus azonban csak ennyit kér: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.
Boldogok lehetünk, ha ezt az egyszerű kérését életünk példájával teljesíteni tudjuk. Ámen.