Sék Gusztáv: A békesség

AddThis Social Bookmark Button

Johan-Ludvig Runeberg: Paavo gazda
Egy festőt egyszer arra kértek, rajzolja le a békességet.
A feladat egyszerűnek látszott,
s ő nyomban neki is látott.
Rajzolt tengert, széltől mentesen,
rajta egy hajót, mely állt csöndesen.
Utasa mind lusta álomba merült ...
s a kép összegyűrve a szemétre került.
Nem békesség volt a papíron,
hanem szélcsend és unalom.
Aztán újabb rajzba kezdett,
s egy szundító öreg bácsit festett.
De békességet nem ábrázolt ez sem,
nekiállt hát, hogy tovább keressen.
Rajzolt virágot, csöndes téli tájat,
békésen legelésző birkanyájat ...
A papírkosár lassan tele lett,
s közben be is esteledett.
Ám az este sem volt békés,
messziről hallatszott a mennydörgés.
Vihar közeledett, az ég rengett,
a festő az ablaknál töprengett.
Nézte a szélben sodródó leveleket,
a villámokat, mik átjárták az eget.
A ház előtti tölgy recsegve hajlongott,
kövér esőcseppek verték az ablakot.
A festő nem tudta, tovább hogyan legyen,
Istent kérte hát, hogy csodát tegyen.
Tekintete ekkor ismét a fára esett,
s ott meglátta, amit egész nap keresett.
A fa egyik vastag benső ágán,
úgy a fának szíve táján,
a viharról szinte mit sem sejtve,
ült egy madár, fejét szárnya alá rejtve.
Nyugodtan aludt, miközben zengett az ég.
Ez hát az igazi békesség.
"Uram, te megmutattad békességedet!"
- szólt a festő, és nem tévedett.
Csodálatos isteni békesség ez,
mit a viharban alvó madár jelképez.
A világ legyen bármily nyugtalan,
ha szívünkben Isten békessége van.
Ő minden gondot vállára vesz,
s bennünket szabaddá, békéssé tesz.
Az Ő békessége tökéletes,
minden félelemtől mentes.
Nekünk szánja ezt a békességet,
s tőlünk csak egyet kér: engedelmességet.

"Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja." /Jn 14,27/

Johan-Ludvig Runeberg: Paavo gazda

AddThis Social Bookmark Button

Fent a saarijärvi ősvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.
Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott, szántott és vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni, - éhenhalni szörnyűbb”.
Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérget tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
Felerész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda,
juha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
„Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
haljunk meg, hisz elhagyott az Isten!
Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb”.
Paavo, kézenfogva asszonyát szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást”.
Kétszeres kéreg sült a kenyérbe,
duplaszéles árkot vájt a gazda,
marha árán vett rozsot, vetett s várt.
Megjött a tavasz, csordult a hólé
s ár nem vitt el sem vetést, se földet;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetést le nem tiporták;
ősz jött, ám a fagy távol maradt és
sarlót várt a hullámzó arany-dísz.
Paavo gazda térdre rogyva mondta:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.
Térdrehullt az asszony is, míg így szólt:
„Megpróbál, de el nem hágy az Isten”.
Agg társához szólt szelíd mosollyal:
„Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,
felvirradtunk boldogabb napokra,
sutba dobjuk most már a fakérget
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz”.
Paavo, kézenfogva, asszonyát, szólt:
„Asszony, asszony, elbuknánk a próbán,
éhező testvért ha cserben hagynánk:
Felerész kérget süss a kenyérbe:
elfagyott a szomszédunk vetése!”
Fordította: Képes Géza

Mi a szabadság?

AddThis Social Bookmark Button

Egyszer egy barátom azt mondta, szabad. Szabad a lelke, az életútja. S a messzibe meredve, különös mosollyal arcán, de tekintetében némi homállyal mondta ezt többször is. Boldog és bizonyos volt benne. Rám nézett és azt mondta: Azt hiszem, abban különbözünk a leginkább, hogy szabadabb vagyok, mint te. Hm. Nem válaszoltam. Mi a szabadság? A szabadság is viszonyfogalom, mint annyi minden más. Nem akartam vitába kezdeni vele, mert ismertem őt, ismertem az életét. Nem akartam vitába kezdeni vele, mert tudtam, hogy győznék.
Szabad vagyok, mondta a barátom és rejtettségben élt, bejelentetlen lakásban, ócska, idegen bútorok között, melyekhez semmi köze nem volt és nem hívta meg barátait látogatóba. Szabad vagyok, mondta a barátom és meggondolatlan kapcsolatokba kezdett egyszerre több nővel is. Szabad vagyok, mondta a barátom és alig volt ideje másokat igazán meghallgatni. Szabad vagyok, mondta a barátom és bárkit meg tudott csókolni mindenféle érzés nélkül. Szabad vagyok, mondta a barátom és halottakkal beszélt álmában. Szabad vagyok, mondta a barátom és szemrebbenés nélkül tudott hazudni szeretteinek, csakhogy mentse saját bőrét. Szabad vagyok, mondta a barátom és csak késő éjjel járt haza, (már amennyire hazának nevezhető), mindig kóborolt rozzant kocsiján, idegen ágyakban aludt, rendszertelenül evett. Szabad vagyok, mondta a barátom és bárkinek a véleménye be tudta folyásolni. Szabad vagyok... és szerette a száguldást, a gyorsaságot, a repülést, az életveszélyes helyzeteket.
Hm. Nem szóltam semmit. Mi a szabadság? Egyszer elvittem szabad barátomat a templomba. Nem mert nyilvános helyre ülni, ezért behúzódtunk egy oszlop mögé. Fejét mellébe süllyesztve roskadt magába. Amikor mi felszabadultan, boldogan énekeltünk, hallgatott. Azután sem tudott énekelni. Egyszer elvittem szabad barátomat sétálni. Cipője orrával kavicsot rugdosott, csak a földet nézte, az égen nem látta meg a csillagokat. Egyszer elvittem szabad barátomat a szanatóriumba, ahol beteg apját látogattuk meg. Sokat beszélgettünk csendesen, belefeledkezve. Olyan dolgokat tudott meg apjáról, amit harminc évig egyszer sem mesélt el fiának. Egyszer elmentem szabad barátommal a szeretőjéhez.
Akkor tudta meg, hogy a lány fiatalon, autóbalesetben veszítette el élete nagy szerelmét s azóta nem találja saját életének értelmét.
Szabad vagyok, mondta a barátom és nem tudott menekülni az okkultizmustól, rabja volt a ,,hobbijának”, teste irányította gondolatait, nem olvasott könyveket, nem szerette a verseket, önmagából kiindulva értelmezte az embereket és ritkán látta meg a világ szépségét.
Hm. Nem válaszoltam. Véleményében megdönthetetlen volt. Már sokszor próbálkoztam. Nekem rabságnak tűnt ez a szabadság. Szabadság? Ő boldog volt ebben.
Valóban boldog? Mi a boldogság?
Én sok mindentől szabadnak érzem magam. Megszabadítottnak és felszabadítottnak.
Mert a legnagyobb szabadság mégis önmagam legyőzése. A legnagyobb győzelem mégis az önmagamtól való szabadság. Fogoly vagyok, de nem a világ foglya, s ez a tudás is felszabadít. Az Isten foglya vagyok. Azt, amit tettem felsőbb Akaratnak, Bölcsességnek engedelmeskedve tettem, de szabadon. Isten az én életterem. Ennél jobb hely nincs. Itt vagyok szabad és boldog. Számomra ez jelent boldogságot.
A cikk szerzője: Nátek Katalin (In: Papirusz - A Calvin J. Teológiai Akadémia Hallgatóinak Lapja; I. évf. 1. szám. p. 35. ISSN 1336-5290)

Mitől válik "tűzállóvá" egy házasság?

AddThis Social Bookmark Button

Alex és Stephen Kendrick filmje a „Tűzálló” (v. moziplakáton „Szerelempróba”, ill. eredetileg „Fireproof”) a 2010. év egyik mozi kasszasikere, nagyon magas látogatottsági indexszel. A filmes szakma mégis hallgat róla, és keveset dicséri. Kényes a film témája, a forgatókönyve, a szereplőstáb felállása, a film finanszírozási körülményei. Ugyanis a forgatókönyvet lelkipásztor testvérpáros írta, az ő gyülekezeteik finanszírozták, sok szereplő egyszerű lelkes keresztyén ember, gyülekezeti tag némi gyermekszínjátszós múlttal, és ők közösen a válás témakörét feszegetik biblikus alapon, nem tagadva meg, hogy Istennek az a terve a házasságokkal, hogy egy egész emberi életre szóljanak, és hogy szétesni készülő kapcsolatokat egyedül a Megváltás csodája tud megújítani és megtartani.
Nagyon könnyű ezt a filmet együttnézni bibliakörös asszonytestvérekkel, akik mögött 30, 40 évnyi megharcolt házassági múlt áll, könnyű fiatal kátés lányokkal és fiúkkal, mert nincs egyetlenegy 16-os jelenet benne, mert kedves a film humora, és a film problémakörében ők még éppen nem érintettek, és talán otthon azt mondják „keresztyén romantikus” filmet láttunk a papnénivel, a papbácsival. Jó alkalom a megszokott bibliatermet alternatív módon kihaszálni, jó a projektor zümmögését hallgatni, finom kékes fényben szemlélni az arcokat, jó együtt nyelni a könnyeinket, és jó utána teát, kávét kortyolgatni, pogácsát eszegetni, és jó, hogy a vetítővásznon azt látjuk, hogy egy idősebb házaspár (történetesen szülők), hogyan küzdenek imádságaikban a gyermekeikért, példának állítva a saját megmentett és megtartott házasságukat.
Eddig ritkán hallottunk keresztyén film kategóriáról, inkább ahhoz voltunk szokva, hogy filmes alkotásokban ráleljünk a keresztyén értékekre, kódoljuk a rejtett keresztyén üzeneteket, ahhoz voltunk szokva, hogy egy-egy alkotás „nyomokban tartalmazhat” evangéliumot.
Ez a film nem nyomokban „tartalmaz” evangéliumot. Arról beszél, hogy „a dolgok akkor változnak meg körülöttünk igazán, ha mindent másként csinálunk, mint eddig” (Victorné Erdős Eszter). Akkor változik meg egy házasság, ha sok mindent másképpen csinálunk, mint ahogyan megszoktuk. És azt sem hallgatja el, hogy a változásra való képesség nem bennünk van, hogy éppen az a képesség hiányzik belőlünk a leginkább, ennek vagyunk híjával - a változni, változtatni tudás képességének.
A film kulcsszereplője egy napló, ami 40 napra szóló használati utasítást ad, hogyan lehet a társunk felé kimutatni a szeretetünket. Ugyanakkor a napló csak egy eszköz, nem lehet letudni egy – egy napot, kipipálni, hogy teljesítettem a penzumot, és várom cserébe a párom válaszát, elismerését, megbecsülését, ölelését.
Nehéz ezt a filmet olyanokkal együtt nézni, akikről tudja az ember, hogy sokat küzdöttek a párjuk és a házasságuk megtartásáért, és ez idáig még nem sikerült.
Erős a film üzenete, talán nem keresztyén fül és szem számára túl erős is, hiszen arról beszél, hogy nem a küzdés, nem az apai jótanácsok tartják meg a széthullóban levő házasságot, hanem a Krisztusban megújult emberi élet, a megváltozott, az újjászületett ember tud csak küzdeni a másikért, tudja megmutatni azt a szeretetet, amelyik akkor is szeret, he nem szeretik viszont, azt a szeretetet, amelyik tud áldozatot hozni, azt a szeretetet, amelyik képes lemondani szenvedélyekről, azt a szeretetet, amelyik tud várni a másikra.
Nekünk, asszonyoknak jó volt látni, hogy a filmben a páros férfi tagja küzd többet a házasságért, neki kell több energiát befektetnie, de ugyanakkor ő a legnagyobb nyertes is, hiszen nem erővel és nem hatalommal kell többé kivívnia a felesége tiszteletét és megbecsülését, hanem valóban tisztelni, becsülni való férjjé válik Isten kegyelméből.
Jó rácsodálkozni napok múltával is a film egyik üzenetére, hogy nem a körülmények változtak meg, nem a házasságban résztvevők személye cserélődött ki, hanem emberi életek, emberi értékek, emberi elvárások változtak meg és ettől lett új a házasság - újdonság a feleség számára a férj, és fordítva.
Jó gyülekezeti mozizást, megújult életeket, házasságokat kívánunk a kedves testvéreknek a Tisza parti gyülekezetekből!
Szeretettel, Tarrné. B. Ivett

Böjti tanácsok

AddThis Social Bookmark Button

Böjtölni reformátusként is lehet! Ehhez nyújt segítséget az alábbi "kiskáté".
A böjt értelme: magunkat jobban Isten szolgálatára szánni. Ennek eszköze lehet valamilyen ételtől, élvezeti cikktől (pl. kávé, édesség, cigaretta, alkohol) való tartózkodás 6 héten keresztül, mert valahányszor magunkhoz akarnánk venni, s mégis lemondunk róla, a magunknak való kedveskedés helyett Istennek ajánljuk figyelmünket és önmagunkat. A böjtnek mindig van célja, tehát elhatározzuk, hogy miért szeretnénk ilyenformán böjtölni. az önmegtagadásnak úgy van értelme, ha nem pusztán önsanyargatás, hanem egyben nyitás is Isten országa felé.
A böjt másik lehetősége, Isten akaratára tudatosan hangolódni az előbbi szempontsor alapján. Ez össze is köthető a fenti böjtformával. Ezekkel arra törekszünk, hogy Istennek kedves életet éljünk: jellemünkben és tetteinkben látszódjék Krisztus.
Az alábbi böjti tanácsok böjtfő vasárnapjától egészen húsvét napjáig nyújtanak számunkra egy-egy útmutatást naponként, hogy hogyan éljünk, mire figyeljünk a böjti időszakban, a vastag betűs mondatok a vasárnapokat, illetve az ünnepnapokat jelzik.
1. A böjt kezdőnapja vasárnap, böjtfő: családunkkal együtt menjünk istentiszteletre. Ha valaki egyedül él, rokonával vagy barátjával.
2. Tartózkodjunk a televíziótól, amivel visszavonulót fújunk lelki szféráinkba, jelezvén, hogy az ünnep megkezdődött!
3. Vegyük fel valakinek a keresztjét, segítsünk terheinek a hordozásában – amiképpen Czirénei Simon! Lehet szomszéd, barát, családtag, munkatárs vagy bárki, aki valamilyen különlegesen nehéz terhet kell, hogy vigyen.
4. Mondjunk le valamilyen kedvenc ételünkről! Figyeljünk arra, hogy lelki éhségünk mélyebb legyen, ne az étel után, hanem Isten után vágyakozzunk.
5. Vegyük észre a természet szépségeit és csodáit! Isten csodálatos világot adott, örüljünk, és adjunk érte hálát.
6. Imádkozzunk azokért, akikkel a nap során találkozunk!
7. Takarítsuk el a szemetet! Az otthonunkban, a munkahelyünkön felhalmozódó rendetlenség a szívünkben uralkodó rendetlenséget is tükrözheti. Tégy rendbe egy fiókot, egy elhanyagolt helyiséget, és gondolj arra, hogy Isten hogyan akar rendet tenni benned!
8. Kedves bibliai alakunk életéből ragadjunk meg egy mozzanatot, azt igyekezzünk megvalósítani!
9. Félelem-böjt. valahányszor félelem támad bennünk, érzésünket formáljuk hálaadó, magasztaló imádsággá, amiben kifejezzük, hogy Istenbe vetett bizalmunk nagyobb, mint a félelmünk. Figyeljük mennyivel könnyebb a napunk, ha a hit és nem a félelem parancsol!
10. Bocsássunk meg! A Miatyánkban azt kérjük, úgy bocsásson meg Isten nekünk, ahogy mi egymásnak.
11. Rádió-böjt vagy számítógép-böjt. Ma ne kapcsold be! Olyan sok hanggal és zajjal töltjük meg az életünket, hogy ama halk és szelíd hangot nem tudjuk meghallani.
12. Emlékezz egy áldott elődödre: lehet az egy idősebb családtag, rokon, barát, aki már lehet, hogy nem él. Idézd emlékezetedbe azt, amit tőle tanultál! Azért lehettünk hívővé, mert valaki beszélt nekünk Róla!
13. Erőszak-böjt. Ne hangoskodj, ne légy erőszakos, de légy kedves, türelmes!
14. Ma a gyülekezetedért és lelkipásztorodért imádkozz, akire Isten az igehirdetés szolgálatát bízta. Emlékezz: a papjával perlekedő népen nem lehet Isten áldása!
15. Vegyünk részt az istentiszteleten. Énekeljünk!
16. Ma keressük az alkalmat arra, hogy elismerjük valakinek az erőfeszítéseit!
17. Hallgassunk! Egyik legjobb eszköz arra, hogy kifejezzük gyermekeink iránti szeretetünket, ha időnkből adunk nekik, s odafigyelünk rájuk. Ma még inkább figyeljünk arra, mit akarnak mondani nekünk. Ma a csendet ízlelgessük, és figyeljük: Isten talán valami nagy hiányérzetünkre választ akar adni!
18. Szépítőszer-böjt. Ma ne használj kozmetikumot! Emlékezz: porból lettünk és ismét porrá kell lennünk.
19. Adakozz! Mondj le édességről, cigarettáról vagy valami olyasmiről, amit szeretsz. Az árát add valakinek, aki rászorul.
20. Szakíts időt a játékra! Az öröm Isten országának a jellemző vonása. Szakíts időt arra, hogy gyermekeiddel játssz, társasjátékozz, énekelj vagy mesélj nekik!
21. Olvass egy keresztyén könyvet! Hitünk épülésére szolgálhat a Biblia mellett más hitmélyítő, egyházi könyv, kiadvány is.
22. Keresd a jót! Figyelj arra, milyen jót kaptál Istentől: család, barátok, munkatársak stb. Mondj el legalább egy dolgot valakinek a nap folyamán, amiben Isten szeretetét ismerted föl.
23. Édesség-böjt. Ne egyél édességet, de figyelj oda azokra az ízekre, amelyeket Isten azon kívül adott!
24. Vizsgáld meg lelkiismeretedet! Vizsgáld meg magad, kérj Istentől erőt, hogy hajlandó légy föladni olyan szokásodat, ami megakadályoz abban, hogy kifejezd szeretetedet Isten és a családod iránt.
25. Pletyka-böjt. Szívesen feketítjük be a másikat, hogy mi különbnek mutatkozzunk. Ma gyakorold magad abban, hogy nem figyelsz oda pletykára, és nem is adsz tovább ilyeneket!
26. Készség keresése. Gyakran tudjuk, hogy mit kellene tenni, de nem tesszük. Kérd Istent, hogy tegyen késszé a cselekvésre, és segítsen véghez vinni azt, amit elhatároztál!
27. Légy békességteremtő! Boldogok a békességteremtők... Imádkozz a békéért. Világunk tele van békétlenséggel, fájdalommal. Kérd Istent, adjon békét egyének, népek és a világ számára.
28. Küldj üdvözletet! Írj levelet vagy hívj fel valakit, aki magányos. Gyermekeidet is kérheted, segítsenek rajzolni, írni.
29. Légy rejtett samaritánus! Tégy valamit családtagodért anélkül, hogy hivalkodnál vele, hogy te voltál. Isten látja, s megfizet nyilván.
30. Őszinteség! Vizsgáld magad a nap folyamán, mennyire őszinték a szavaid, a viselkedésed, a motivációd. Leplezd le önmagad előtt hazugságaidat és törekedj őszinteségre.
31. Töröld le a könnyet „Jézus arcáról”! Ahol szenvedést látsz, segíts, nem várva semmit érte!
32. Kritika-böjt. Ma a kritizálás kísértésében tanulj megállni. Családtagjaid bírálása helyett légy kedves velük vagy egyszerűen maradj csendben. Korholás helyett dicsérd gyermekeidet, ismerd el bennük a jót!
33. Önbecsmérlés böjtje. Gyakran önmagunknak vagyunk a legnagyobb ellenségei. Olyan szigorúan bíráljuk magunkat, hogy attól nem tudunk lélekben nőni. Ma tudatosítsd magadban, hogy Isten szeretett gyermeke vagy!
34. Figyeljünk belső ösztönzésünkre: mire ösztönöz Isten Igéje, hogyan akarja aktualizálni magát bennünk?!
35. Ma különösen egy családtagodért imádkozz, pl. akinek a helye a legközelebb van hozzád!
36. Hangolódj Jézus passiójára! Emelj ki belőle egyetlen mozzanatot. Gondolkodj és imádkozz ezzel kapcsolatban!
37. Hétfő: Adj hálát Istennek! Írj össze tíz dolgot, amiért igazán hálás vagy Istennek. A hálás élet szent élet.
38. Kedd: Ma te határozd meg a böjt tartalmát.
39. Szerda: Ma a „legkisebbekért” imádkozz: a legelhagyatottabbakért, hatalom nélkül valókért.
40. Nagycsütörtök: Imádkozz azokért, akik elárultak, hűtlenek lettek hozzád. Imádkozz ellenségeidért.
41. Nagypéntek: Köszönd meg, hogy Jézus érted is meghalt a kereszten. Háládat azzal fejezd ki, hogy másnak is elmondod Nagypéntek üzenetét: meghalt, hogy a kárhozatból megváltson, hogy örök halál helyett örök életünk legyen.
42. Nagyszombat: Rendezd el azt, amit akkor tennél, ha ma hazahívna Urad.
43. Húsvét: Fogalmazd meg, mit jelent számodra Húsvét!
44. Ne hagyd abba! Gondolj vissza az elmúlt hetekre, válassz ki egyet, amiben gyakorolni szeretnéd magad. Határozd el, hogy ezekre a jövőben is figyelsz!
Szerző: Dr. Fodorné Dr. Nagy Sarolta
Forrás: Református Egyház 2003/2