Körlevél 2021 húsvétján

AddThis Social Bookmark Button


„Kívül harc”: járvánnyal, anyagi ellehetetlenüléssel, betegséggel és halállal; „bennem félelem”: reménytelenség, bizalmatlanság, fogyatkozó hit és közöny, s bizonyára egyre többekben türelmetlenség. „Feljött a halál az ablakainkba, bejött a palotáinkba…” – siratta népét Jeremiás próféta (Jer 9,21), s ebben a mostani időben közülünk is egyre többen siratják szeretteiket.

Mégis, húsvét ünnepére készülünk, Krisztusnak a halál feletti győzelmét akarjuk ünnepelni. Közben azt kérdezzük: lesz-e még valaha olyan ünnepünk, amikor félre tudjuk tenni gondjainkat, nehézségeinket, a világ baját körülöttünk, s felhőtlenül tudunk örülni az együttlétnek, a családunknak, a természet megújulásának, a templom áhítatának, az úrvacsorai közösség Istennel és egymással összekötő szentségének?

Mégse tegyük félre, ne próbáljuk meg elfelejteni azt, ami az életünk terhe, a világ baja, hanem inkább vigyük Isten színe elé! Várjuk úgy, tartsuk meg úgy az ünnepet, hogy miközben imádságban Isten elé tárjuk minden bajunkat, kérdésünket, kérésünket, engedjük Neki, hogy átformálja gondolatainkat, erőt adjon csüggedt lelkünknek, megújítsa életünket! Jézus első tanítványaiban, Péterben, Jánosban, Tamásban és a halott Krisztus sírjához siető asszonyokban sem volt több reménység és erő. Személyes belső küzdelmükben az életmentő választ nem maguk találták meg, hanem ajándékként megkapták Istentől. Ez a húsvéti titok, mint éltető ajándék, lassan tárult fel előttük. A temetői sírbolt „nagy kövét” nem ők hengerítették el. Az életüket továbbvivő találkozásokat nem ők, hanem maga a feltámadott Úr készítette elő. A zárt ajtók megnyílhattak, és ők újra fellélegezhettek az evangélium jó hírét átélve. Idő kellett, míg eljutott a jó hír mind a tizenkét apostolhoz, újra találkozhattak az élettel, és elmondhatták: nemcsak Ő él, hanem mi is.

A hit és a bizalom, melyet bennük akkor Mesterük felébresztett, elég volt arra, hogy abba a reménytelen s hamis reményekkel teli világba új életet hozzon. Ezt a személyes, de egyben közös élményt és meggyőződést nem hallgatták el, hanem közreadták. A saját hitet és reményt közkinccsé tették. Mi kétezer év elteltével is ebből élünk, ebből élhetünk.

S ahogy ők továbbadták az örömhírt: „Krisztus feltámadt, valóban feltámadt!”, úgy bátoríthatjuk és erősíthetjük mi is egymást 2021 húsvétjának ünnepén. Annak ellenére is, hogy számos ajtó zárva maradt, hogy szívből várt és kívánt találkozások nem valósulhatnak meg.

Vigyük be otthonainkba a templom áhítatát! Teremtsük meg az időt, a helyet, a megfelelő körülményeket arra, hogy szeretteinkkel elolvassuk a nagypénteki és a húsvétvasárnapi evangéliumot! Ha személyesen nem lehetünk is jelen a templomban, a telekommunikációs eszközök lehetővé teszik, hogy részesüljünk az igehirdetésben, s együtt imádkozzunk.

Ápoljuk és őrizzük a kapcsolatot ezen az ünnepen is a magyar református közösségen belül, hiszen minket személyesen, családban, gyülekezetben, egyházunkban, nemzetünkben, határok felett is egyben tart és őriz közös hitünk, kultúránk és történelmünk. Hamarosan újra találkozhatunk!

Imádkozva gondolunk ezen a húsvéton azokra, akik most veszteségeiket veszik számba, vigaszra várva. Könyörgünk azokért, akik kitartó munkával a gyógyításban és ápolásban, az élet rendjének fenntartásában, életeket mentve fáradoznak. Hálát adunk azokkal, akik meggyógyulhattak. A feltámadott Úrba vetjük együtt bizalmunkat, aki azt ígérte: „…mert én élek, és ti is élni fogtok.”

Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!


Balog Zoltán püspök és Veres Sándor főgondnok
Dunamelléki Református Egyházkerület

Steinbach József püspök és Dr. Nemes Pál főgondnok
Dunántúli Református Egyházkerület

Kató Béla püspök és Tőkés Zsolt főgondnok
Erdélyi Református Egyházkerület

Szenn Péter püspök és Kel József főgondnok
Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház

Zán Fábián Sándor püspök és Nagy Béla főgondnok
Kárpátaljai Református Egyház

Csűry István püspök és Bara Lajos István főgondnok
Királyhágómelléki Református Egyházkerület

Halász Béla püspök és Székely Károly főgondnok
Szerbiai Református Keresztyén Egyház

Géresi Róbert püspök és Porubán Ferenc főgondnok
Szlovákiai Református Keresztyén Egyház

Pásztor Dániel püspök és Dr. Molnár Pál főgondnok
Tiszáninneni Református Egyházkerület

Dr. Fekete Károly püspök és Molnár János főgondnok
Tiszántúli Református Egyházkerület

2021 húsvétján

Népszámlálás 2021

AddThis Social Bookmark Button


Ez évben megvalósuló számbavétel több mindenre kiterjed, több mindenre rákérdeznek, s bár névtelenül kell kitöltenünk a digitális kérdőívet, de nagy-nagy felelősséggel és körültekintéssel, sőt az ősök iránti tisztelettel és a hitvalló felelősségével. Azért jelenthető ez ki ilyen módon, mert a népszámláláskor közölt adatok nem pusztán statisztikai számokat jelentenek, hanem azok rólunk, személyes életünkről, őseinkhez, magunkhoz és az élő Istenhez való viszonyunkról is tanúskodnak.

A Szentírásban is van szó népszámlálásról, számbavételről. Lukács evangélista tudósítása Jézus születéséről éppen azzal kezdődik, hogy egy népszámlálásról számol be: „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják” (Lk 2,1-3). Bár összeírás volt azokban a napokban, az Úr Jézus születésének a napjaiban, de sok mindenben különbözött a mostani összeírástól, népszámlálástól. Itt nem csupán a technikai különbözőségekre kell gondolni. Nem csupán arra, hogy ma már nem kötelező mindenkinek a „maga városába” menni, vagy hogy ma már a nőket és a gyermekeket is külön számba veszik, vagy hogy akkor még nem lehetett interneten végezni a népszámlálást. Az elsődleges különbség az akkori és a mostani népszámlálás között az összeírás céljában van. Akkor a Római Birodalom ura, Augustus császár nem egy statisztikai adatot akart kapni, hanem az adóköteles személyeket akarta számba venni. Így nem csoda, hogy ez az összeírás zúgolódásra adott okot Isten választott népén belül, hiszen adóterhek kivetését vetítette előre, mely adót egy pogány, magát isteni rangra emelő uralkodó irányába kellett fizetniük.
A népszámlálás ma sem csupán statisztikai adatokról szól. Egy számbavétel mindig a számot adó, magáról információkat közlő személyről is szól, és szól jogokról, lehetőségekről és szól kötelezettségekről. Kötelezettség akkor is volt, hiszen a számba vett adóköteles személyeket nyilvántartották és meg kellett adniuk „a császárnak, ami a császáré”. Vagyis az akkori népszámlálás kötelezettségeket rótt a Római Birodalom lakosaira. A 2021-es népszámlálás is kötelezettségekkel jár, de elsősorban az állam részéről, mivel a politikai erők a népszámláláskor összegyűjtött adatokra támaszkodva hoznak döntéseket, ezekre hivatkozva adnak vagy éppen elvesznek lehetőségeket, esetleg jogokat. A népszámlálási statisztikai adatokra támaszkodva mondják ki egy-egy megyére, régióra, hogy milyen a fejlődés üteme, mennyire elmaradott, vagy éppen milyen arányban élnek a kisebbségek. Ezen adatok alapján adnak egy-egy régiónak lehetőséget arra, hogy különböző pályázatokban részt vegyen, anyagi forrásokhoz jusson. De a népszámlálás adatain múlik, hogy egy-egy település helységnévtáblája olvasható lesz-e anyanyelvünkön, vagy hogy a hivatali ügyeinket minden gond és szégyenkezés nélkül intézhetjük magyarul, és kulturális életünket milyen mértékben támogatják. Mindezeken túl, az egyházak és így a református egyház állami hozzájárulásának mértéke is annak alapján lesz meghatározva, hogy mennyien vallják magukat e felekezethez tartozónak. A népszámlálás kötelezettségeket ró az államra és lehetőségeket, jogokat ad a számunkra; persze ez utóbbi csupán akkor, ha minderre a politikai akarat és szándék is megvan.
A fentieket figyelembe véve érhető, hogy rendkívül fontos, hogy megvalljuk reformátuságunkat és nemzeti hovatartozásunkat. Identitásunk, személyiségünk mindkét pillérét vállalnunk kell. Ezeket hozzuk magunkkal: anyanyelvünket, nemzetiségünket, felekezeti hovatartozásunkat, és amikor ezekről számot adhatunk, akkor vonakodás nélkül meg kell tennünk. Ez nem pusztán lehetőségeink, jogaink kivívásához szükséges, hanem ez keresztyéni kötelességünk is. Ha hisszük, hogy minket az Isten teremtett, és hogy teremtői szándékának részesei vagyunk, akkor hinnünk kell, hogy nem véletlenül születtünk oda ahová születtünk, nem véletlenül magyar nyelven kezdtünk el gagyogni és nem véletlen a felekezeti hovatartozásunk sem. Ezt az életünket meghatározó isteni szándékot vállalnunk kell. Nem tehetjük meg, hogy azt, amivé az Isten rendelt, amivé teremtett, amilyennek látni akart, arra nemet mondjunk, azt ne vállaljuk, s helyette mások, esetleg magunk választotta nemzetiségűek akarjunk lenni. Éppen ezért szól ez a népszámlálás a statisztikai adatokon túl rólunk, magunkhoz, őseinkhez és teremtő Istenünkhöz való viszonyunkról. Megtagadhatjuk múltunkat, elődeinket, hitvalló őseinket, ezzel azonban magunkat is megtagadjuk, mindazt, amivé teremtett minket az Isten. Azonban vállalhatjuk is azt, amivel születtünk, amiben élünk, amiket drága örökségként és – reménység szerint – a még drágább jövő zálogaként magunkkal hozunk. Vállalhatjuk és vállalnunk kell reformátusságunkat, magyarságunkat, anyanyelvünket, mert ez nem tőlünk van, Isten ajándéka ez.
A népszámlás kötelezettség az állam részére, lehetőségek és jogok forrása a felvidéki magyarság számára, de mindezeken túl hitvallási lehetőség és kötelesség a magát Isten teremtményének látó keresztyén ember számára. Ezzel a tudattal és ezzel a felelősséggel válaszoljuk meg a népszámlálás kérdéseit!

Újra bezárnak a templomok - tiltva van az istentiszteletek tartása a tőketerebesi járásban

AddThis Social Bookmark Button

A Szlovák Köztársaság Kormányának a 2020. december 31-én közzétett 37/2020 számú közlönye 71. számú rendelete értelmében a Tőketerebesi Regionális Közegészségügyi Hivatal a rendelet kihirdetésének napjától, vagyis azonnali hatállyal megtiltotta a tőketerebesi járásban az istentiszteletek megtartását. Az említett rendelkezés értelmében a Zempléni Református Egyházmegye gyülekezeteiben sem tudjuk megtartani az istentiszteleteket, így az óév estéjére és újév napjára hirdetett alkalmakat sem. Bíztatjuk a kedves testvéreket, hogy a nyilvános istentiszteletre szánt időben otthonainkban csendesedjünk el, olvassunk Igét, lehetőség szerint hallgassunk, nézzünk rádiós, illetve online istentiszteletet, és könyörögjünk, imádkozzunk Istenünkhöz, hogy mielőbb legyen újból lehetőség a személyes találkozásra a gyülekezet közösségében is. Az Úr legyen a mi megtartónk!

Bethlen Kata szavalóverseny - Móricz Henrietta, Kisgéres

AddThis Social Bookmark Button

Bethlen Kata szavalóverseny - Blanár Panna, Kisgéres

AddThis Social Bookmark Button

Bethlen Kata szavalóverseny - Filep Tímea, Kisgéres

AddThis Social Bookmark Button