Az Úr jósága a pólyáni templom külső megújulásában is megnyilvánult

AddThis Social Bookmark Button

A pólyáni és szolnocskai reformátusok szívében mintegy öt éve érlelődik annak a gondolata, hogy mire a Pólyánban található, 1824-ben felszentelt közös templom kétszáz éves lesz, az épület teljesen megújuljon. A templomújító szándékot elhatározás követte, aminek látható jelei az e célra történő adakozásban is megjelentek. Egyértelmű volt, hogy a felújítást az elöregedett nyílászárók cseréjével kell kezdeni, amit a gyülekezet már 2016-ban elvégzett. Az is nyilvánvaló volt az egyházközség tagjai számára, hogy következő lépésként az épület külső megújításával kell foglalkozni, amit leginkább a torony tetőzetének nagyobb felületen való kilyukadása sürgetett, mivel ez minden egyes viharban, erősebb szélben komoly aggodalomra adott okot. Emellett időszerű volt már a templomhajó tetőzetének festése és az épület külső falainak teljes rendbetétele is. Az már csak a szakemberek általi felmérés során derült ki, hogy a tornyot korábban villámcsapás érte, mivel a fából készült szerkezet bizonyos elemei meg voltak égve, el voltak szenesedve, így ezek kicserélésével is számolni kellett. 

Már a felújítás tervezése során nyilvánvalóvá vált, hogy az alig száz lelket számláló közösség a saját erejéből nem, vagy csak nagyon lassan tudná elvégezni ezeket feladatokat. Azonban az Úr jóindulata e templomot megújítani akarók felé is megmutatkozott az által, hogy a Bethlen Gábor Alaptól, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon keresztül, a Pólyáni Református Leányegyházközség is támogatásban részesült. A húszezer euró támogatás nagyban segítette, egyáltalán lehetővé tette, hogy a templom tornyának szerkezete kijavításra kerüljön és a toronysüveg újra legyen fedve. Emellett a külső falak is megújultak, a toronyhajó is lefestésre került, valamint a falak szellőzésének biztosítása céljából a templom lábazata speciális vakolóanyagot kapott és az épület körül kavicságy lett kialakítva.
A templom teljes külsejét érintő munkálatok elvégzéséért 2017 végén ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát a pólyáni és szolnocskai reformátusok, és velük együtt mindazok, akik más felekezetből, vagy éppen más településről érkeztek a közös örvendezésre. Az ünnepi istentiszteleten Molnár Elemér helyi lelkipásztor Haggeus próféta könyve 2. részének 9. verse alapján hirdette Isten igéjét, amely szerint „Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura”. Igehirdetésében utalt rá, hogy egy ilyen hálaadó alkalom olyan ritka és nevezetes esemény egy település, vagy egy ember életében, aminek megélésére legfeljebb kétszer, vagy háromszor van lehetőség, s a jelenlévők közül is talán csak a legidősebbek emlékeznek arra, hogy mikor adott hálát a gyülekezet új toronyért, vagy a templom teljes külső megújulásáért. Ebből is látható, hogy az ember nem csak maga számára újítja a templomot, hanem a jövő számára is. Az ige is arra utal, hogy a fogságból hazatérő nép a temploma újítását kezdi el, mert jövőt remél. És hisz abban, hogy az új templom dicsősége a korábbinál is nagyobb lesz, ami nem önmagától, nem a kövektől lesz nagyobb, hanem mert a templom dicsősége mindig az, hogy Isten megjelenik benne és hogy az emberek Istent imádni mennek bele. A lelkipásztor igehirdetésében szólt a pólyáni református templom „régi dicsőségéről” felidézve annak építését, összefogva közel két évszázadnyi történelmét. Majd kérdésként fogalmazta meg, hogy vajon lehet-e az új, a megújult templom dicsőségéről szólni. Kinek újult meg a templom? A most élőknek csupán, vagy a jövő generációjának is? A templom megújulását, követi-e a szívek, lelkek megújulása? A feltett kérdéseket követően hangzott a buzdítás a gyülekezet felé, hogy a templommegújítás legyen a lélek megújulásának is a kezdete és bizonyítéka, hogy a jövendőben elmondhassák, attól kezdve újult meg lelkében is ez a közösség, az egész falu, amióta a templom is megújult.
Az igehirdetést követően imádságban való hálaadás következett, majd Molnár István számolt be a templom felújításáról. A Zsoltárok könyve 34. részének 9. verse alapján szólt a gyülekezethez, és az elvégzett munkálatokra mutatva hangsúlyozta a zsoltáros felszólítását: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” A pólyáni és szolnocskai reformátusok sok minden mellett abban is érezhetik és szemlélhetik az Úr jóindulatát, hogy megengedte istentiszteleti helyük külső megújítását – fogalmazott a lelkipásztor, majd tételesen számot adott az elvégzett munkálatokról és azok költségeiről is, amelyek közel harmincezer euró összeget tettek ki.
A beszámoló után két szavalatot hallgattak meg a jelenlévők, melyek közül az egyik a templombajárás fontosságára, a másik a reformációra utalt, hiszen a hálaadó istentiszteletet követően a reformáció 500 éves jubileumára készített vándorkiállítás is megtekinthető volt a leányegyházközség gyülekezeti termében.
A pólyáni és szolnocskai reformátusok hálásak a templom külső megújulásáért, a nagymértékű támogatásért, amivel nagyot léptek szándékuk teljes megvalósulása felé. Ugyanakkor tudják, hogy a külső felújítást a templombelső teljes megújításának kell követnie, s mindeközben imádságban kérik a lelki templomok, az emberi szívek megújulását.