Nagybáriban volt a tavaszi Egyházmegyei Közgyűlés

AddThis Social Bookmark Button


Április utolsó vasárnapjának délutánján a nagybári református gyülekezet fogadta istentiszteleti hajlékába a Zempléni Egyházmegye Közgyűlésének alkotó tagjait és vendégeit. Az istentiszteletre hívogató harangok elcsendesedése után Tóth Szilvia helyi lelkésznő a feltámadott Jézus szavaival köszöntötte a jelenlévőket, békességet kérve és kívánva a vendégeknek és vendégfogadó gyülekezeti tagoknak. Az igehirdetés szolgálatát Hozák Viktor szőlőskei lelkipásztor végezte az Ez 37,1-14 alapján. Igehirdetésében párhuzamot vont a száraz csontokat látó, élettelenséget tapasztaló Ezékiél próféta érzései és korunk gyülekezetvezetőinek érzései között, akik a csökkenő számokat, statisztikai mutatókat látva ugyancsak elszomorodnak, és nehezen látják a pozitív jövőképet. A számok sok esetben azt mutatják, hogy van mitől félni, hiszen egyre kevesebben vagyunk, egyre inkább érezzük a lelkészhiányt is, de mindemellett látnunk kell, hogy van reménységünk – fogalmazott a lelkipásztor. Az igei bíztatást követően a nagybári, kisbári és csarnahói gyülekezetek férfijaiból összeállt, a helyi lelkésznő által vezetett kórus éneklését hallgathatták meg a jelenlévők, ezzel is ünnepélyesebbé téve az egyházmegyei alkalmat. 

Az istentiszteletet követően az Egyházmegyei Közgyűlés a kulturális központban folytatódott. A számbevétel után Blanár Erik egyházmegyei főjegyző az őszi közgyűlés jegyzőkönyvét, majd az utóbbi időszak Egyházmegyei Tanácsüléseinek határozatait olvasta fel. Ezt követte Kendi Csaba esperes beszámolója, amelyben a 2018-as esztendőnek örömeiről, áldásairól, de nehézségeiről is számot adott, s mindeközben az egyházmegye pillanatnyi állapotát is felvázolta. Dócs Szilvia pénztárnok az egyházmegye anyagi természetű dolgairól számolt be. Blanár Gabriella az egyházmegye missziói és diakóniai szolgálatáról, Györky Szilvia az egyházmegyében folyó sajtótevékenységről, Molnár Éva a hitoktatásról és vallásos nevelésről, Molnár István a 2018-as esztendő építéseiről, felújításairól számolt be a közgyűlés alkotó tagjai előtt. Az esperesi jelentés, valamint a különböző beszámolók meghallgatása után a jelenlévők egy átfogó képet kaptak a Zempléni Egyházmegye életéről, szolgálatáról, az egyházban lévők és a még azon kívül állók felé végzett tevékenységéről, amelyekért Istené a dicsőség egyedül. A Közgyűlésnek a közös imádsággal történő lezárása után, a helyi gyülekezet a vendégszeretetét azzal is kifejezte, hogy közös vacsorára hívta a jelenlévőket, így a beszélgetés már a terített asztalok mellett folytatódhatott.