Történelmi siker – Nagykövesd a bajnok

A zempléni egyházmegyében ötödször tartottak focikupát. Játékosan túlzó megfogalmazással: kisebbfajta csoda történt.

Amikor a nagykövesdiek a mérkőzés elején, az első percben betaláltak, egy pillanatra elhalkult a morajló publikum, egészen ritka dolog történt: a verhetetlennek tűnő Helmec hátrányba került. Aztán néhány perc múlva helyreált a zempléni gyermek focikupák rendje.
Királyhelmec a kirobbanó formában játszó Nagy Tamás, Tóth Balázs, Galambos Olivér trió vezérletével hármat hintve megfordította a mérkőzést. A csapat vezetősége: Molnár István lelkipásztor és a szakmai felelős Szaniszló Ferenc tanár úr a döntő lefújásakor a játékosokkal együtt újra magasba emelhette kezét. Ekkor sokan arra gondoltak, hogy a sorozatnak talán sohasem lesz vége...
A Real Madrid annak idején, az ötvenes évek végén megnyerte az első 5 BL-t (akkor még Bek-et), félelemmel teljes tisztelettel róluk kezdték Real Helmecnek nevezni a királyhelmeci református fiatalok focicsapatát, amely ekkor már negyedszer, egészen pontosan mind a négyszer megnyerte az egyházmegyei focikupát. Csakhogy a fent megidézett döntőt 2018-ban játszották.
A focitörténelem idén megismételte magát – immár ellenkező előjellel. A dinasztia megszakadt. Június 29-én a mindenkori házigazda kiskövesdi gyülekezet fogadta a zempléni egyházmegyei focikupa résztvevőit. Már ötödik alkalommal. A regisztráció gyorsan megtörtént, öt csapat nevezett. A versenykiírás értelmében ezúttal is volt két vegyes csapat. Egy-egy gyülekezet ugyanis összeállhat, ha nincs teljes csapatra való focizni szerető fiatalja. 2019-ben tehát Királyhelmec, Kisgéres, Kiskövesd-Szerdahely, Nagygéres-Örös és Nagykövesd vett részt a megmérettetésen.
A csapatvezetők és a csapatkapitányok rövid tanácskozás után úgy döntöttek, hogy körmérkőzéses formában bonyolítják le a tornát. Magyarán: mindenki mindenkivel egyszer játszik, és a legtöbb pontot gyűjtő csapat nyeri a bajnokságot. A bevezető áhítatot Blanár Erik tartotta, az 1Kor 9,24-27 alapján a sporthoz hasonlatos lelki küzdelemre biztatva az ifjúságot.
És a focitörténelem – amint említettük – ismételte önmagát. Mégis, új győztest avattak. Az utolsó fordulóban Királyhelmec és Nagykövesd ütközött meg. A két legjobb csapat kiemelkedő, döntőnek beillő mérkőzést játszott. Mivel a nagykövesdiek a szomszédvár kiskövesdiek ellen egy döntetlennel pontokat hullajtottak, az addig hibátlan helmecieknek a pontosztozkodás is elég lett volna a sikerhez.
És Tóth Balázs révén (ó, az a rettegett bal láb...) vezetést is szereztek. Az ötödik perecben. Most nem csendesedett el a lelátó. Semmi meglepő nem történt, vannak dolgok, melyek nem változnak. Ha focikupa, akkor Real Helmec a bajnok – az elmúlt években ez szinte természeti törvénnyé lett. Aztán mégis máshogy történt. Az első félidőben egy szép támadás végén Nagy Stefán egyenlített, tíz perc játék után 1-1-es döntetlennel vonultak pihenőre a csapatok. Aztán a 13. percben a nagykövesdi csapatkapitány és a torna legjobbjának választott játékos, Bodnár László (ilyen fiatalon elegánsan, mégis célratörően játszva) megszerezte a vezetést. Mindenki érezte, hogy nagy dolgok, történelmi események vannak készülőben. A 17. percben pedig jött a csupa szív Balogh Krisztóf. Agresszív letámadása gólt eredményezett. Találata jól jellemezte a nagykövesdi csapat tartását, elkötelezettségét. Szóval a nagykövesdiek megfordították a meccset: 2018-ban 1-3-as vereség, most 3-1-es győzelem.
Bár a helmeciek Szaniszló tanár úrnak köszönhetően újra szervezetten és okosan játszottak, Nagykövesd megérdemelte a sikert. Mintha egy fokkal jobban akarták volna a győzelmet. Bajnokcsapatukat évek munkájával építették fel. A korábbi esztendők kellemetlen vereségei után most fölértek a csúcsra. Megragadták az utolsó esélyt. A csapatból többen is kiöregednek a kilencedik évfolyamból, jövőre már nem jöhetnek a focikupára.
De így van ezzel több más csapat is. A focikupa legendás játékosai búcsúztak a tornától, hogy jövőre új legendák szülessenek. Mindenesetre a 2020-as focikupa a kiöregedő klasszisok hiánya miatt minden korábbinál nyitottabbnak mutatkozik. Nem lesz ott például a gólkirály (a focira termett, zabolázhatatlan tehetségű) Horváth Zoltán. A Nagygéres-Örös vegyes csapat játékosa, akit saját szurkolói kísérték el, és aki az éven 12 gólt rúgott. Az első két meccsén még kereste önmagát, aztán Kiss Miklós lelkipásztor, a csapat szakvezetője félrevonta őt, lelkére beszélt és adott neki egy-két jó tanácsot. A lelkifröccsöt az ellenfelek bánták. (Bár egyesek szerint az ebédre felszolgált finom gulyásleves hozta meg a gólvágó ihletét.) Horváth előbb 7, majd 5 góllal terhelte meg riválisai hálóját. Csapatát végül a harmadik helyig vezette.
Ha már az egyéni díjaknál tartunk, a kisgéresi Tirpák Attila lett a legjobb kapus. A fiatal legény bravúrok sokaságát mutatta be. Egész csapata örült elismerésének. És ez az, ami igazán jellemzi a kisgéresieket: őszintén, gyermeki derűvel játszanak. De a focikupa nem gyermekmese. Jövendőbeli szándékaikat jelzi, hogy a szakmai stábot Feke Gábor tanár úrral erősítették meg. Az első évek dobogós sikerei talán már jövőre megismételhetők lesznek.
A zempléni egyházmegye focikupájának sajátossága, hogy a mérkőzések után közös fénykép készül a rivális csapatokról. A küzdelem utáni összetartozás – és talán nem túlzás – a testvériség jegyében. A másik sajátosság, hogy a mérkőzéseken csúnya beszédért 3 perces kiállítás jár. Vannak, akik szerint egy meccsen cifrább kifejezések is kiszaladhat az ember száján. Mindez megesik ugyan, de nem helyeselhetjük. A szervezők öröme, hogy csupán egyetlen ilyen büntetés született.
A torna zárszavát, kiértékelését Blanár Erik espereshelyettes (és fanatikus Kisgéres drukker) tartotta. Köszönetet mondott a rendező gyülekezetnek. Ő adta át a vándorkupát a nagykövesdieknek, és az egyéni díjakat. Az említett legjobbak mellett Szoták Veronikának is, aki egyetlen lányként vett részt a kupán. És nem hímezni jött: a szakmát is elismerésre indítva faragta a fiúkat. Bátran és jól játszott. Végül elhangzott, hogy a dobogós csapatok tagjai számára a nyári táborokon való részvételre pénzdíjat állapítottak meg. Erre a focikupa lebonyolítására nyújtott anyagi támogatás miatt kerülhetett sor. Ha a nagykövesdi, királyhelmeci, nagygéresi vagy örösi focisták elmennek az egyik egyházmegyei táborba, jelentős kedvezményre jogosultak. (Langschadl István)

A pólyáni református templom belső megújulásának örvendeztek

A pólyáni és szolnocskai reformátusok közösen örvendeztek és adtak hálát gondviselő Istenüknek, aki templomuk felújításánál is megmutatta a gyülekezet iránti jóindulatát. A közel kétszáz éve épült pólyáni református templom teljes külső felújítása után most belülről újult meg az istentiszteleti hely. 

A reformáció jubileumi évében a külső falak megújulása mellett a toronysüveg is kicserélésére került. Az öröm már akkor is nagy volt, azonban a még hátralévő feladat is nagynak tűnt, mivel az erősen vizesedő falak és korhadó padlózat miatt a belső felújítással is gondolnia kellett a Pólyáni Leányegyházközségnek. E célból gyűjtést is hirdettek a gyülekezetben és remélték, hogy 2023-ra, a templom megépítésének kétszáz éves jubileumára ezt a munkát is el tudják végezni. Azonban az Isten most is megmutatta gondviselő szeretetét a gyülekezet irányába, hiszen a pólyáni reformátusok is kaptak abból a támogatásból, amit a Magyar Kormány nyújtott a Szlovákiai Református Keresztyén Egyháznak. A külső anyagi segítségnek köszönhetően a munkálatokat nem csupán a tervezettnél korábban tudta elvégezni a gyülekezet, hanem olyan módon és mértékben, amire csupán önerőből soha nem lett volna képes a kis létszámú közösség. A templom nedvesedésének meggátolására a falak szigetelve lettek ún. injektálásos technológiával. A templombelsőben a korábbi fa falborítás és szükség szerint a vakolat el lett távolítva. A falakat szellőzővakolattal látták el, amitől ugyancsak a falban lévő nedvesség elpárolgása várható. A templombelső teljes egészében újra lett festve. A falak mellett a padlózat is megújult. Ehhez azonban a teljes templomot ki kellett üríteni, az összes padot ki kellett bontani. A korhadó padlódeszkák ezután el lettek távolítva, majd a betonozásra és a járólapok lerakására került sor. A belső térben is kavicságy lett kialakítva a falak mentén, ami szintén a falak szellőzését segíti. Sajnos a templompadok némelyikének lába is korhadásnak indult, így azokat is ki kellett cserélni, majd a padok lefestésére került sor. Mindemellett a teljes elektromos hálózat is kicserélésre került és az adakozó híveknek köszönhetően új lámpák, csillárok kerültek a templomtérbe.
A munkálatok befejezése után, ami egyben a pólyáni református templom teljes felújításának a befejezését is jelenti, a hálás szívű gyülekezet 2019. június 23-án hálaadó istentisztelet keretében mondott köszönetet gondviselő Istenének. Az alkalomra szép számmal gyülekeztek a pólyáni és szolnocskai reformátusok, de jöttek más felekezethez tartozó testvérek is, akik az elvégzett munka gyümölcsét látva őszinte hittel és buzgó lélekkel énekelték: Áldjad én lelkem a dicsőség erős királyát.
A hálaadó istentiszteleten elhangzó ünnepi igehirdetésben, Molnár István lelkipásztor a Zsolt 89,16 alapján kiemelte, hogy a gyülekezet most boldog és örvendezik temploma megújulásának, de valójában az teszi a népet, a közösséget boldoggá, ha tud örülni az Úrnak, az Ő szeretetének és Ő előtte járhat, Isten orcája előtt élheti a mindennapjait, végezheti a rábízott szolgálatát. „Ma valójában nem is a templomnak kell örülnünk, hanem annak az Istennek, aki e templomfelújítást megengedte nekünk, aki sokak életében valami újat akar kezdeni, mert azt akarja, hogy az itt élő népe boldog legyen” – fogalmazott az igehirdető.
A hálaadó istentisztelet ünnepélyességét emelte Kondás Levente konfirmandus szavalata és Varga Szabolcs kántor orgonajátéka. Ezt követően került sor Molnár Elemér lelkipásztor beszámolójára, amelyben sorra vette a felújítás során elvégzett munkálatokat, de a gyülekezet múltjáról, a templom történetéről is szólt röviden a jelenlévőkhöz. Beszámolóját, ünnepi gondolatait a következő szavakkal zárta a lelkipásztor: „Olyanokat lát ma az Isten, akiknek fontos ez a hajlék, akiknek fontos a templom, az Istennel való találkozás kiemelt helye. Kérem azonban a gyülekezetet és imádkozom érte, hogy legyen templomunk fontos holnap is, meg az elkövetkezendőkben, hogy legyen fontos a következő nemzedéknek, és hogy templomos életünket látva a minket most is megsegítő Isten örülhessen nekünk. Jöjjünk e hajlékba minél többször, legyen fontos számunkra templomunk, legyen fontos számunkra gondviselő Istenünk.”
A pólyáni református templom megújulásáért hálás gyülekezet közösségét, összetartozását nem csak a falakon belül élte meg, hanem az istentiszteletet követően az ünnepi asztalnál is, hiszen az együttlét szeretetvendégséggel folytatódott és zárult.

Ha nyár, akkor keresztyén tábor - idén is sok helyre várják a gyerekeket, fiatalokat

A nyári szünidő kezdetével a gyermekek és fiatalok számára a pihenés mellett a szórakozás és a táborozás időszaka is elkezdődik. A szülők, nagyszülők már a szünidő előtt gondolkodni kezdenek azon, hogy csemetéiket a két hónapos időszak alatt hová vigyék, illetve küldjék, milyen program lenne a számukra a legmegfelelőbb, hol tudnák úgy „elhelyezni” a gyermekeket, unokákat, hogy még tanuljanak is valamit. Nincs könnyű helyzetben az, aki táboroztatni akarja gyermekét, hiszen a sokféle tábori kínálat közül nagyon nehéz választani; kiválasztani azt az egyet, ahová beírathatják, ahová küldhetik a gyerkőcöket. Van angoltábor, lovas tábor, kézműves tábor, sport tábor, és még hosszan lehetne sorolni a különböző témájú táborokat. A sok-sok tábori lehetőség között, vagy éppen azok előtt a református gyülekezeti táborokra hívnánk fel a figyelmet. Egyházmegyénk tíz gyülekezetében lesz napközi tábor, ahová bátran vihetik a gyerekeket. A táborok általában reggeltől délutánig tartanak, s a hangsúlyos bibliai tanításokon és éneklésen túl komoly szerep jut a játéknak, szórakozásnak, sportnak, több helyen a kézműves foglalkozásoknak is.

A döntés megkönnyítése érdekében hírt adunk a készülő táborok helyéről, időpontjáról, melyekkel kapcsolatban bővebb információ a tábort szervező helyi gyülekezet lelkészétől kérhető.
Az idei református napközi táborokban követendő példaképekkel ismerkedhetnek meg a gyerekek és válhatnak maguk is mások számára jó példaképekké.
A 2019-es esztendőben a következő helyszíneken és időpontokban valósulnak meg a gyülekezeti napközi gyerektáborok:

Bodrogszentes: augusztus 12-16.
Királyhelmec: július 1-5. (6-9 évesek)
Királyhelmec: július 8-12. (10-14 évesek)
Kisgéres: július 1-5. (ovistól 4. osztályok tanulókig)
Kisgéres: július 8-12. (5. osztályos korosztálytól)
Kiskövesd: július 30. – augusztus 3.
Kistárkány: július 8-12.
Nagygéres: július 29. - augusztus 2.
Nagykövesd: július 30. – augusztus 3.
Örös: július 8-12.
Perbenyik:
Szőlőske:

„Ottalvós” táborok

ÜdítŐ gyerektábor 6-13 éves gyerekeknek Pácinban (Tóparti Nyaraló) a Fiatal Reformátusok Szövetsége szervezésében július 15-19. A téma: Nagy utazás. Jelentkezni, bővebb információt kérni Hires Katicánál (0918 727 875), illetve fireszazte(kukac)gmail.com e-mail címen lehet.

Emmaus nyári tábor 8-18 éves gyerekeknek, fiataloknak Hatfán július 29. – augusztus 2. napokon. A tábordíj 50,- €/fő, de testvéreknek kedvezményt biztosítanak. Jelentkezni a következő elérhetőségeken lehet: 0910 575 027, emmaus.joka(kukac)gmail.com.

Ifjúsági tábor
A már konfirmált fiatalok számára is van lehetőség a táborozásra a pácini Tóparti nyaralóban augusztus 5-9. napokon. A tábor címe, témája: MeneTrendek. Részvételi költség 60,- Euró/fő. Jelentkezni, bővebb felvilágosítást kapni Lukács Tamaránál lehet a következő telefonszámon 0949 425 108, ill. a fireszazte(kukac)gmail.com e-mail címen.

Konfi hétvége Pusztafalun

2019. május 10-11. között a Zempléni Református Egyházmegye Konfi hétvégét szervezett azoknak a fiataloknak, akik a Pünkösd előtti vasárnapon a gyülekezet közösségében hitvallásra és fogadalomtételre készülnek. Az alkalom helyszínéül a pusztafalui Öreg Bence Turistaház szolgált, ahol áhítatok, közösségi játékok, éneklés, 2 előadás és egy kalandos erdei túra is várta a 27 résztvevőt. 

A hétvége témája a „Hűség” volt, aminek kapcsán a konfirmációról, a fogadalom szövegéről, annak jelentőségéről gondolkodhattunk együtt. A gyönyörű természetet testközelből is megcsodálhattuk: a túra egy-egy szakaszán ki-ki fenéken, kézen, lábon próbált (nem) legurulni a meredekebb szakaszokon. Isten tökéletes időzítését is megtapasztalhattuk; a szakadó esővel megvárta, amíg a 4 órás túráról mindenki hazaér.
Köszönjük mindazoknak, akik imában hordoztak minket! Köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták gyermeküket! És köszönjük a szervező lelkipásztoroknak, Blanár Eriknek, Böszörményi Tamásnak, Hozák Viktornak, Langschadl Istvánnak, Molnár Évának és Tarr Ferdinándnak a szolgálatukat! SDG! (Kiss Miklós)

Nagybáriban volt a tavaszi Egyházmegyei Közgyűlés

Április utolsó vasárnapjának délutánján a nagybári református gyülekezet fogadta istentiszteleti hajlékába a Zempléni Egyházmegye Közgyűlésének alkotó tagjait és vendégeit. Az istentiszteletre hívogató harangok elcsendesedése után Tóth Szilvia helyi lelkésznő a feltámadott Jézus szavaival köszöntötte a jelenlévőket, békességet kérve és kívánva a vendégeknek és vendégfogadó gyülekezeti tagoknak. Az igehirdetés szolgálatát Hozák Viktor szőlőskei lelkipásztor végezte az Ez 37,1-14 alapján. Igehirdetésében párhuzamot vont a száraz csontokat látó, élettelenséget tapasztaló Ezékiél próféta érzései és korunk gyülekezetvezetőinek érzései között, akik a csökkenő számokat, statisztikai mutatókat látva ugyancsak elszomorodnak, és nehezen látják a pozitív jövőképet. A számok sok esetben azt mutatják, hogy van mitől félni, hiszen egyre kevesebben vagyunk, egyre inkább érezzük a lelkészhiányt is, de mindemellett látnunk kell, hogy van reménységünk – fogalmazott a lelkipásztor. Az igei bíztatást követően a nagybári, kisbári és csarnahói gyülekezetek férfijaiból összeállt, a helyi lelkésznő által vezetett kórus éneklését hallgathatták meg a jelenlévők, ezzel is ünnepélyesebbé téve az egyházmegyei alkalmat. 

Az istentiszteletet követően az Egyházmegyei Közgyűlés a kulturális központban folytatódott. A számbevétel után Blanár Erik egyházmegyei főjegyző az őszi közgyűlés jegyzőkönyvét, majd az utóbbi időszak Egyházmegyei Tanácsüléseinek határozatait olvasta fel. Ezt követte Kendi Csaba esperes beszámolója, amelyben a 2018-as esztendőnek örömeiről, áldásairól, de nehézségeiről is számot adott, s mindeközben az egyházmegye pillanatnyi állapotát is felvázolta. Dócs Szilvia pénztárnok az egyházmegye anyagi természetű dolgairól számolt be. Blanár Gabriella az egyházmegye missziói és diakóniai szolgálatáról, Györky Szilvia az egyházmegyében folyó sajtótevékenységről, Molnár Éva a hitoktatásról és vallásos nevelésről, Molnár István a 2018-as esztendő építéseiről, felújításairól számolt be a közgyűlés alkotó tagjai előtt. Az esperesi jelentés, valamint a különböző beszámolók meghallgatása után a jelenlévők egy átfogó képet kaptak a Zempléni Egyházmegye életéről, szolgálatáról, az egyházban lévők és a még azon kívül állók felé végzett tevékenységéről, amelyekért Istené a dicsőség egyedül. A Közgyűlésnek a közös imádsággal történő lezárása után, a helyi gyülekezet a vendégszeretetét azzal is kifejezte, hogy közös vacsorára hívta a jelenlévőket, így a beszélgetés már a terített asztalok mellett folytatódhatott.